A romantikus dalok előadói úgy tűnik, nem is tévednek nagyot, amikor arról énekelnek, hogyan dobog szívük a választottjukért: a Kalifornia Egyetem tudósai ugyanis nemcsak érzelmi, de fiziológiai bizonyítékot is találtak arra, hogy a szerelmesek szíve valóban együtt dobog. Emilio Ferrer, a Kalifornia Egyetem (Davis) pszichológus professzora egy sor kutatást folytatott szerelmespárok segítségével, míg egy szívmonitoros vizsgálat során rájött, hogy a szerelmesek szívverése egy idő után szinkronba kerül. Ezt azt jelenti, hogy egyszerre lélegeznek és közel azonos a pulzusszámuk is.

A kutatók több kísérletet végeztek 32 heteroszexuális pár részvételével, akik néhány méterre ültek egymástól egy csendes, nyugodt atmoszférájú szobában. A szerelmesek nem beszélhettek és nem is érinthették meg egymást. „Számos vizsgálat során sikerült már bizonyítani, hogy a szerelmesek képesek átélni azt, amit a másik érez, de itt most nem pusztán emocionális, hanem fiziológiai kötődésről van szó” – nyilatkozta Ferrer.

Egy másik kísérletben a tudósok megkérték a szerelmeseket, hogy üljenek le egymással szemben és beszéd nélkül próbálják meg leutánozni egymást. Az eredmények ebben az esetben is hasonlóak voltak. A kutatók ezen kívül néhány olyan kísérletet is végeztek, amikor szétválasztották a párokat, és más szerelmespárok tagjaival rakták őket össze. Ezekben az esetekben a szinkronicitás nem valósult meg, még a légzés szintjén sem.

Bár a férfiak és a nők is hasonló módon alkalmazkodtak partnerük légzéséhez és pulzusához, a nők valamennyivel jobban hasonultak partnereik fiziológiai jellemzőihez. Ez nemcsak testi, de érzelmi szinten is jelentkezett a kutatások során.

„Úgy tűnik, a nők jobban alkalmazkodnak partnereikhez, minden szinten” – vélekedett Jonathan Helm, a Kalifornia Egyetem doktori programjának hallgatója. „Ez valószínűleg a nőkre jellemző fejlettebb empatikus képességeknek köszönhető.”

A tanulmány nemrég az Amerikai Pszichológiai Társaság két kiadványában is publikálásra került és online is elolvasható.