Egy nemrég közzétett kutatás szerint a szép emberek akkor is jól néznek ki, ha meglepett, unott, ijedt, vagy dühös arcot vágnak, vagy épp grimaszolnak. A kevésbé vonzóak ugyanakkor mosolygás közben sem lesznek szebbek, mivel agyunk nem az arckifejezést, hanem az arc mélyebb struktúráját érzékeli. A kutatók szerint ennek ellenére mégis van szerepe az arckifejezéseknek, mivel ezek kis jelzéseket adhatnak arról, érdemes-e barátkozni valakivel vagy sem.

Dr. Ed Morrison, a Portsmouth Egyetem pszichológiai tanszékének orvosa meg szerette volna vizsgálni, hogy a vonzó külső mennyiben függ a kinézettől és mennyiben az arckifejezéstől. Kutatási eredményei szerint az arc szépségének megítélése szempontjából csak a külső megjelenés számít, nem az arckifejezés. „Arcberendezésünket nem tudjuk változtatni és úgy tűnik, hogy a külső szemlélők, férfiak és nők egyaránt, képesek arckifejezéstől függetlenül megmondani, hogy a grimasz mögött egy vonzó vagy egy kevésbé vonzó arc rejtőzik-e” – nyilatkozta Dr. Morrison. „Az evolúcióelmélet szerint az arc kinézete az egyik legfontosabb biológiai jellemző, ami alapján az emberek kiválasztják barátaikat. Minél vonzóbb valaki, annál valószínűbb, hogy népszerű is lesz.”

A 128 férfi és nő részvételével készült kutatás során ugyan akadtak kisebb különbségek abban, hogy miként ítélték meg a résztvevők egy-egy embert, de az arckifejezés feleakkora szerepet sem játszott az arc szépségének megállapításában, mint a kinézet. Sőt, a boldog arckifejezéseket kicsit sem tartották vonzóbbnak a résztvevők, mint a semleges arckifejezést. „Az emberek döntéseit természetesen befolyásolják az arckifejezések, de nem abban a tekintetben, hogy valaki vonzó-e vagy sem. Inkább arról döntünk az arckifejezés alapján, hogy mennyire barátkoznánk szívesen az adott emberrel” – magyarázta Dr. Morrison. „Az undort kifejező vagy ellenséges arckifejezés például könnyen elriaszthat, míg a mosolygás vagy a semleges arckifejezés biztatóan hathat.”

A kutatás során a résztvevőknek 30 férfi és nő képét kellett osztályozniuk, akiket különböző arckifejezésekkel fotóztak le. Általánosságban elmondható, hogy mind a férfiak mind a nők hasonlóképpen értékelték a képeket, ami arra utal, hogy a résztvevők saját nemüktől és a képen láthatók nemétől függetlenül értékelték a fotókat. „Ez is bizonyítja a feltevést, mely szerint a férfiak és a nők azonosképpen értékelik a külső vonzerőt” – összegezte Dr. Morrison. A kutatás részletes leírása a Journal of Nonverbal Behavior című tudományos szaklapban olvasható.