Amikor a beteg agya teljesen elcsendesedik, és az elektromos vevőeszközök egyenes vonalat mutatnak, ami az agyi aktivitás hiányát jelzi, az orvosok a kóma legmélyebb stádiumát állapítják meg. A PLOS ONE szeptember 18-i számában megjelent tanulmány szerint azonban létezik ennél is mélyebb kóma, és az agyi aktivitás újra beindulhat ebben a szakaszban.

Az Université de Montréal kutatói arról számoltak be, hogy egy mesterséges kómában tartott beteg esete, később pedig macskákon végzett kísérletek alapján felfedezték, hogy miután a gyógyszerek nagyobb dózisával tovább mélyítik, a néma agy minimális, de kiterjedt idegi aktivitást mutat számos területen.

Az eredmények az agy elektromos aktivitásának elektroenkefalográfiás (EEG) mérésén alapultak, ami különböző típusú hullámokat mutat. A kómás betegben a hullámok a kóma stádiumának változásával együtt változnak. A kóma mélyülésével végül az EEG lapos vonalat mutat; ez a fordulópont az élő és a halott agy között. „A lapos vonal volt eddig a kóma legmélyebb ismert formája” – magyarázta a kutatás vezetője, Florin Amzica.

Az új kutatásból azonban az derül ki, hogy van a kómának még mélyebb szakasza, ami a lapos vonalon is túlmutat, és a nagyon mély kóma e szakaszában az agykérgi aktivitás újra elindul. Amzica azonban hangsúlyozta, hogy az eredmények csak mesterséges kómában lévő, egészséges agyú betegekre vonatkozik, akiknek agya kap vért és oxigént. A felfedezés nem feltétlenül igaz az olyan kómás betegekre, akik súlyos agykárosodást szenvedtek.

Az újonnan felfedezett kómás állapotot úgynevezett Nu-komplex elektromos hullámok jellemzik, amelyek eltérnek más hullámoktól, amik az ismert kómás állapotok, alvás, illetve ébrenlét alatt figyelhetők meg. Ezek a hullámok az agy mélyéről, a hippokampuszból erednek, majd továbbterjednek az agy külső rétege, az agykéreg felé.

A kutatók egyelőre nem tudják, hogyan terjed át az idegsejtek aktivitása a hippokampuszból az agy többi területére. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy amikor még jobban elnémul az agy, enyhül az idegsejtekre irányuló kontroll a hippokampuszban, amit a többi agyi terület általában fenntart.