A Kyoto Egyetem tudósai állításuk szerint rábukkantak az agyat alapállapotba visszakapcsoló gombra. Egy nemrég megjelent cikk szerint ezzel képesek lehetnek egy nap alatt bármilyen új időzónához igazítani a belső óránkat. Szakértők szerint a japán tudósok ezzel nagy közel kerültek az időeltolódás káros hatásait gyógyító szer kifejlesztéséhez.

Az emberi szervezetben számtalan apró óra van, amiket mind az agyban található „főóra” irányít: ez tartja testünket egyensúlyban a külvilággal, és emiatt leszünk álmosak éjjelente. Bárki, aki valaha is dolgozott éjszakai műszakban, vagy részt vett tengerentúli utazáson, a saját bőrén tapasztalhatta a megzavart alvás- és éhségritmus káros hatásait. Mert bár a belső óránk a nappal és az éjszaka váltakozása alapján működik, csak rendkívül lassan (egy nap/időzóna) képes alkalmazkodni az új környezethez.

A japán tudósok azonban nemrég találtak egy módszert a főóra rugalmasabbá tételére. A kutatók szerint egy nagyjából 10 000 agysejtből álló sejtcsoport a felelős az eltelt idő számon tartásáért. A kutatók rájöttek, hogy az agysejtek füleként funkcionáló, és a köztük lévő kommunikációt lehetővé tevő vazopresszin-receptorok működésének befolyásolásával képesek lehetnek gyorsabb alkalmazkodásra bírni a belső órát.

A vazopresszin-receptorok nélkül élő, genetikailag módosított egerek a kísérletek során egyetlen nap alatt képesek voltak megbirkózni a mínusz nyolc órás időeltolódással, míg ugyanehhez a normális egereknek hat napra volt szükségük. A plusz nyolc órás időeltolódás leküzdéséhez a normális egereknek nyolc, míg a genetikailag módosítottaknak csak két napra volt szükségük. A tudósoknak hasonló eredményeket sikerült elérniük a vazopresszin-működést elnyomó gyógyszerekkel is.

„A krónikus időeltolódás-szindróma és az állandóan váltakozó munkaidő komoly egészségügyi problémákat okozhat, például magas vérnyomást, elhízást és más anyagcsere-betegségeket is – írják a tudósok – A kutatási eredményeink szerint a vazopresszin-receptorok működését megcélzó gyógyszerek segíthetnek a cirkadián-ritmus problémák megoldásában.”

Dr. Michael Hastings szerint a mostani egy páratlan kutatás, aminek során a tudósoknak sikerült rendkívül közel kerülniük az időeltolódás-szindróma gyógyításához. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a vazopresszin-receptorok a vesék működésében is fontos szerepet játszanak, így a későbbi szereket úgy kell majd megalkotni, hogy ne károsítsák a veseműködést.