Egy nemrég bemutatott vizsgálat patkányokon sikeresen tesztelte a szájon át adható inzulint. Jelenleg a világon 350 millió cukorbeteg él, és mind az egyes típusú cukorbetegegeknél, mind pedig a kettes típus előrehaladott stádiumában alapvető a kieső inzulinfunkció pótlása, azonban a napi többszöri injekciók kényelmetlenséggel járnak a betegek számára.

Nekik jelenthet új reményt Sanyog Jain és az indiai Nemzeti Farmakológiai Intézet 2012-es fejlesztése, az inzulin tabletta, melyek hatását már állatkísérletes körülményekben igazolták. Az inzulintabletta ötlete már a 30-as években felmerült. Maga a molekula egy fehérje típusú hormon, és mivel mérete 30-szorosan meghaladja az aszpirinét, ezért a kutatók sokáig nem tartották reálisnak a szájon át történő szedést. A nagyméretű anyag nehezen szívódik fel a bélrendszerből, ráadásul a gyomorsav és az emésztő enzimek is bontják az anyagot.

Az indiai kutatók két cselt alkalmazva próbálták meg kivédeni a felmerült akadályokat: a hormont lipidmembránba csomagolták, és B9-vitaminnal (folsav) látták el. Így a molekula nem bomlik szét azelőtt, hogy a felszívódás helyére érne, a folsav pedig a megkötődés folyamatát hivatott segíteni. A módszer másik előnye, hogy hosszabb ideig stabilizálja az inzulin szintjét, míg egy hagyományos injekció hatása gyorsan kialakul, és 6-8 óráig tart, addig patkányokban az új formula 18 órán keresztül kontrollálta a vércukor szintjét.

Mindazonáltal, az indiai nem rendelkezik azzal az anyagi háttérrel, ami a klinikai vizsgálatok finanszírozásához szükséges, így a kutatók már megkezdték a gyógyszerpiaci résztvevőkkel való tárgyalást.