A bélrendszerben lévő mikrobák olyan gázokat termelnek, amelyek hozzájárulhatnak a gyomor-bélrendszeri betegségekhez, és biomarkerként használhatók az egészségi állapot felderítésében. A záptojásszagként ismert hidrogén-szulfidot például olyan baktériumok termelik, amelyek összefüggésbe hozhatók az irritábilis bél szindrómával, vagy a vastagbéldaganattal.

A Trends in Biotechnology március 12-i számában megjelent cikk arról számolt be, hogy a bélrendszerben lévő mikrobák olyan gázokat termelnek, amelyek hozzájárulhatnak a gyomor-bélrendszeri betegségekhez, és biomarkerként használhatók az egészségi állapot felderítésében.

A szerzők szerint e gázok kimutatására két modern gázérzékelő használható, melyek egyike egy lenyelhető kapszulába integrált elektronikus gázérzékelő. Ezekkel az eszközökkel megbízhatóan és gazdaságosan kideríthetők a bélgázok az emberi egészségre gyakorolt hatásai, és utat nyithatunk az új diagnosztikai technikák és kezelések kifejlesztése felé.

Kourosh Kalantar-zadeh, a melbourne-i RMIT Egyetem munkatársa elmondta, hogy a bélrendszerben lévő különböző mikrobák egyedi gázokat fejlesztenek anyagcseréjük során. A záptojás szagként ismert hidrogén-szulfidot például a szulfátcsökkentő baktériumok termelik. Mivel ezek a gázok összefüggésbe hozhatók az irritábilis bél szindrómával, a gyulladásos bél szindrómával és a vastagbéldaganattal, a bélgázok pontos mérése segíthet jobban megismernünk az egyes bél mikrobák pontos szerepét a különböző gyomor-bélrendszeri rendellenességekben.

A jelenleg használatos módszerek, például a lélegzetelemzés, azonban nem mutatják ki pontosan a bélgázok összetételét, így megbízhatóbb megközelítésekre van szükség.

A szerzők szerint az in vitro fermentálási rendszerek és a lenyelhető gázérzékelő kapszulák ígéretes alternatívák lehetnek. A fermentációs módszer azt jelenti, hogy székletmintát vesznek emberektől, és a bélrendszerhez hasonló oxigénmentes, nedves környezetben kitenyésztik. Ezután gázmintákat vesznek a székletmintákból, és mennyiségelemzéssel különválasztják az egyes gáztípusokat.

Ennél közvetlenebb és pontosabb megközelítés a kapszulába zárt, lenyelhető gázérzékelők alkalmazása. Ezek az elektronikus gázérzékelők egy védőburkolatból, és gázáteresztő membránablakból, egy gázérzékelőből, egy mikroprocesszorból és egy vezeték nélküli transzmitterből áll, amelyek feldolgozzák és továbbítják az adatokat. Az eszköz egy miniatűr akkumulátorral működik.