Létezik egy optimális zsírszövet-mennyiség, amely maximalizálja az öregedéshez és a hosszú életűséghez kapcsolódó szabályozóközpont működését. Egyelőre nem tudják, mekkora ez az ideális mennyiség, sem azt, hogy egyénenként hogyan változhat, de kimutatták, hogy a zsírszövet befolyásolja az agy funkcióit – jelent meg a Cell Metabolism című folyóiratban.

Azt – legalábbis az egérnél – már tudjuk, ha nem termelődik elegendő a zsírszövetből származó enzimből, az agynak egy fontos területe nem képes fenntartani az energiaszintjét – mondja a megjelent írás vezető szerzője, Shin-ichiro Imai, a fejlődésbiológia és az orvostudomány professzora.

A kutatásból érthetővé válik több régebbi kutatás, amely azt mutatta ki, hogy hosszabb életűek a „túlsúlyos” kategória alsó szegmensébe tartozó emberek. Ahogy öregszünk, az enyhe túlsúllyal rendelkező embereknek kezd kevesebb problémájuk lenni – mondja Imai. Senki sem tudja a magyarázatot, miért alacsonyabb a halálozásuk az enyhén túlsúlyosaknak. A kutatásból azonban arra lehet következtetni, hogy ha nincs meg az optimális zsírszövet-mennyiségünk, az hatással van egy fontos agyterületre, amely a metabolizmust (anyagcserét) és az öregedést szabályozza.

Imai és munkatársai a sejtek energiatermelésével és energiafelhasználásával foglalkoznak, és azzal, hogyan befolyásolja mindez az öregedést. Kutatásaikból – és a másokéból – világossá vált egy enzim (NAMPT) fontossága, amely a sejtek szempontjából létfontosságú üzemanyagot (NAD) termeli. Hagyományosan a NAMPT maga tűnt fontosnak az üzemanyag-ellátás szempontjából, de Imaiék észrevették, hogy a zsírszövetből sok NAMPT kerül a véráramba.

„Sok volt a vita ezzel a sejten kívüli (a véráramban levő) NAMPT-tal kapcsolatban. Néhány kutató szerint ez csak az elpusztult sejtekből szivárog, de adataink azt mutatják, hogy ez valódi, aktív enzim, és nagyon is szabályozottan kerül oda” – mondja Imai.”

A kutatók olyan egereket tenyésztettek ki a kutatás céljára, amelyek nem tudtak NAMPT-ot termelni a zsírszöveteikben. „Nem voltunk meglepve, hogy az energiaszint leesett a zsírszövetben, ha a zsírszövetből hiányzott ez az enzim. A többi szövetet – a májat és az izmokat – nem érintette a dolog. Csak egyetlen, távoli helyet érintett, és ez a hipotalamusz volt.”

A hipotalamusz fontos szerepet tölt be a szervezet fenntartásában, a hőmérséklet, az alvásciklus, a szívritmus, a vérnyomás, a szomjúság és az éhség szabályozásában. Az alacsony NAMPT enzimszint a zsírszövetben a hipotalamuszban is alacsony üzemanyag-szintet okozott. Ezeknek az egereknek alacsonyabb volt a fizikai aktivitásuk, mint a „normál” egereknek. Ebből arra lehet következtetni, hogy a zsírszövet a hipotalamusszal kommunikál, így befolyásolja a szervezet fiziológiájának szabályozását. De a hipotalamusznak a szervezet teljes anyagcseréjére is befolyása van. A kutatócsoport kimutatta, hogy ha egy fehérjének (SIRT1) a kifejeződése megnövekedett az egér hipotalamuszában, akkor megnőtt az egér élettartama is – hasonlóan a kalóriamegvonásos étrend hatásához.

Imai szerint ezek a folyamatok kapcsolódnak egymáshoz. Azt is kimutatták, hogy a SIRT1 funkciója és a sejtek energiaszintje összefügg. Most pedig a hipotalamusz és a zsírszövetek energiaszintjét kapcsolták össze. Elvégezték hát a NAMPT-kísérlet ellenkezőjét: megnézték, mi történik, ha több NAMPT van a zsírszövetben a szokásosnál. Az egerek nagyon aktívak lettek fizikailag, és ez különösen jellemző volt rájuk éhezés után. Az éhezés mintha nem is érintette volna őket.

A zsírszövetben alacsony NAMPT értékkel rendelkező egerek ezzel szemben egy éhezési periódus után teljes letargiába süllyedtek. Ha ezeknek az egereknek a zsírszövetébe fecskendeztek az enzim egyfajta kivonatából, ideiglenesen sikerült fokozni az aktivitásukat. Imai ezt a produktumot (NMN) vizsgálja most, mint az öregedéssel összefüggő betegségek lehetséges gyógyszerét. Imai úgy gondolkozik, hogy a NAMPT enzim valamiféle jelzés, ami a zsírszövetből jön, túlélési mechanizmus lehet.

„Értelme van ennek a jelenségnek. Ha nem jutsz élelemhez, és csak leülsz és vársz, nem fogod túlélni. Ezért az agy – a zsírszövettel együtt – meglök, amikor kevés az élelem: mozdulj, hogy túlélj” – magyarázza a kutató.