Egyre gyakoribb, hogy már a fiatalok sem látják a kanapéról rendesen a televíziót, vagy képtelenek felismerni az arcokat néhány méteres távolságból. A tanulással töltött idő, a kevesebb napfény és a digitális képernyők okozhatják a bajt, de lehet, hogy az iskolázottsággal kapcsolatos tényezők, vagy akár az anya étrendje is befolyásolhatja a dolgot.

A szakértők úgy vélik, hogy a tanulással töltött idő, a kevesebb napfény és a több digitális képernyő okozza a bajt – ám az is lehet, hogy az iskolázottsággal kapcsolatos más tényezők, úgymint a gazdasági-társadalmi státusz vagy akár az anya étrendje is befolyásolhatja a dolgot.

A miópia eddig is világszerte a leggyakoribb látászavarnak számított, ám előfordulása „lényegesen megnövekedett” az utóbbi időben – főleg Délkelet-Ázsiában, Európában, Ausztráliában és az Egyesült Államokban is.

A King’s College London munkatársai több mint 60 000 ember adatait vették górcső alá, mégpedig 1990 és 2013 között végzett korábbi kutatásokból.

Bebizonyosodott, hogy az 1960-as években születetteknél vagy a felsőoktatásba jutóknál kétszer akkora a rövidlátás kockázata, mint azoknál, akik az 1920-as években látták meg a napvilágot. Az 1960-as években született diplomások hozzájuk képest már négyszeres kockázattal számolhattak.

A miópia aránya a 25 és 29 év közöttieknél volt a legmagasabb: 47,2 százalékukat érintette a probléma. Ez az hányad csupán 27,5 százalék volt az 55-59 éveseknél.

A rövidlátás általában gyermek- vagy kamaszkorban alakul ki. Tünete a homályos, életlen látás, amit szemüveggel, kontaktlencsével vagy lézeres szemműtéttel lehet korrigálni. A súlyos miópia emellett a retina leválásának, illetve a zöldhályognak a kockázatát is magában hordozza.