Spanyol kutatók szerint őseinkben a megnövekedett szénhidrát-fogyasztásnak köszönhetően nőtt meg az agy térfogata. Eddig úgy vélték, hogy a húsfogyasztás terjedésével párhuzamosan indult el az agytérfogat növekedése, de a legújabb eredmények most arra utalnak, hogy a növekedés egy másik élelmiszernek köszönhető, mégpedig az egyszerű burgonyának.

A szakértők úgy vélik, hogy a szénhidrát fogyasztása – különösen keményítő formájában – létfontosságú volt az emberi agy fejlődése szempontjából az elmúlt néhány millió évben. A keményítő könnyen hozzáférhető volt az ősemberek számára a burgonya, valamint a különféle magvak, bizonyos gyümölcsök és diófélék formájában.

Az új kutatás szerzői régészeti, antropológiai, genetikai, fiziológiai és anatómiai adatok ötvözésével jutottak arra a következtetésre, hogy a szénhidrát fogyasztás kulcsszerepet játszott az emberi agy fejlődésében. A tudomány eddig azt hangsúlyozta, hogy az emberi agy térfogatának rohamszerű növekedését az állati fehérjéknek és a főzés megjelenésének köszönhetjük a legutóbbi két millió évben, és a keményítőben gazdag növények szerepét jórészt figyelmen kívül hagyták.

A Barcelonai Autonóm Egyetem munkatársai Dr. Karen Hardy vezetésével kutatásukban annak legfontosabb okait tárták fel, miért játszott kulcsszerepet a keményítőben gazdag étrend az emberi fejlődésben.

Először is, az emberi agy a test napi energiatartalékának akár 25 százalékát, és a vércukor akár 60 százalékát is felhasználhatja. Bár a glükóz-szintézis más forrásokból is végbe mehet, ezek nem különösen hatékonyak, tehát ezt a rendkívül magas glükózszükségletet alacsony szénhidráttartalmú étrenddel nem lehetett volna kielégíteni. Ezt a szükségletet részben a főzés megjelenése segített kielégíteni. Az emberek a nyers keményítőket nem tudják jól megemészteni, főtt formában viszont a keményítők elveszítik kristályos szerkezetüket, és így a szervezetünk könnyebben fel tudja szívni a tápanyagokat. A tűzön főzés megjelenése számos tápanyagot hozzáférhetővé tett az emberek számára, és sokkal változatosabb étrend követését tette lehetővé. Ide tartoztak a kemény, keményítőben gazdag gyökérnövények is.

A kutatók a The Quarterly Review of Biology szaklapban megjelent tanulmányukban azt is kihangsúlyozták, hogy az emberek hat nyálamiláz génnel rendelkeznek, míg a többi főemlős csupán kettővel, ami szintén elősegíti a keményítő megemésztését. Bár e többlet gének megjelenésének pontos időpontja nem ismert, az elemzések arra utalnak, hogy valamikor az utóbbi egymillió évben következhetett be.

Dr. Hardy elmondta, hogy a főzés elterjedése és a nyálamiláz gének megsokszorozódása után megnőtt az agy és a magzat számára elérhető étrendi glükóz mennyisége, ami pedig felgyorsította az agy méretének növekedését. Ez az ugrásszerű növekedés valamikor 800 ezer évvel ezelőtt kezdődhetett. A szakértő szerint a húsfogyasztás valószínűleg csak elindította ezt a folyamatot, rendkívüli intelligenciánkért azonban a keményítőtartalmú főtt ételek fogyasztása és a nyálamiláz gének megsokszorozódása felelős együttesen.