Az emberek 90 százaléka besorolható a következő négy csoportba: Irigy, Optimista, Pesszimista, Bizakodó. Mintegy 30 százalékot az Irigyek alkotják, akiket mindaddig nem érdekel, hogy mit értek el, amíg mindenki másnál jobban megy nekik. Az elmélet az egyének viselkedését tanulmányozza, amikor dilemmával szembesülnek, és döntést kell hozniuk.

Az Universidad Carlos III (Madrid) kutatói egy számítógépes algoritmussal megállapították, hogy az emberek 90 százaléka besorolható a következő négy csoportba: a legnagyobb létszámú csoportot, mintegy 30 százalékot, az Irigyek alkotják. Ők azok, akiket mindaddig nem érdekel, hogy mit értek el, amíg mindenki másnál jobban megy nekik.

A többiek 20-20 százalékkal részesednek: a Pesszimisták, akik aszerint választanak, hogy melyik a kisebbik rossz, az Optimisták, akik abban hisznek, hogy övék (és partnerüké) a lehető legjobb választás, és a Bizakodók csoportja, akik született együttműködők, minden esetben kooperálnak, és nem igazán érdekli őket, nyernek-e vagy veszítenek.

A kutatás, amelyben más spanyol egyetemek is részt vettek, 541 önkéntesnek a szociális dilemmák sokaságára adott válaszait elemezte – a közös munkát, a másokkal való konfliktusokat, az egyéni érdeken, illetve a kollektív érdeken alapuló választásokat.

Ez a munka tulajdonképpen a játékelmélet része: egy matematikai „játék”, amelyet a szociológiában és a gazdaságtudományban alkalmaznak. Ez az elmélet az egyének viselkedését tanulmányozza, amikor egy dilemmával szembesülnek, és döntést kell hozniuk. A döntéseknek különböző konzekvenciái lesznek, amelyek attól is függenek, hogy a másik fél hogyan dönt.

A résztvevők párokban dolgoztak, a párok folyton cserélődtek, amikor a játék változott. A legjobb választás vagy a kooperáció lehetett, vagy az ellenállás – vagy éppen az árulás. Ezen a módon információt kaphatunk arról, mit tennének az emberek nagyon különböző társadalmi szituációkban – magyarázta Anxo Sánchez professzor.

„Eredményeink szembe mennek egyes elméletekkel, ezek közül az egyik az, amely azt állítja, hogy az emberek tisztán racionálisan döntenek, ezért ezeket a döntéseket tekintetbe kell venni a társadalom- és gazdaságpolitika kialakításánál” – mondja Yamir Moreno, az egyetemek közti munka koordinátora. Szerinte nagyon fontosak az ilyen típusú kutatások, mert az emberi magatartásról szóló meglévő elméleteinket korrigálják.

Miután lefolytatták ezt a szociálpszichológiai kísérletet, a kutatók számítógépes algoritmust fejlesztettek belőle, amely lehetőséget adott az emberek osztályozására viselkedésük szerint.

Kialakították a fenti négy típust, illetve csoportot (Irigy, Optimista, Pesszimista, Bizakodó), de volt egy ötödik csoport is, amely a népesség 10 százalékát teszi ki. Ez egy, az algoritmus számára meghatározhatatlan csoport, mert a viselkedése nem sorolható be tiszta típusba. Megállapíthatók alcsoportok, amelyek olyan egyénekből állnak, akiknek a válaszát egyetlen modell sem képes előre meghatározni.

„Az általunk alkalmazott osztályozó algoritmust előzőleg már sikerrel használták más tudományterületeken, például a biológiában. Az emberi viselkedésre való alkalmazása meglehetősen forradalminak mondható. A legnagyobb jelentősége abban áll, hogy nem valami, a kutatók által kiagyalt csoportosításra került sor: éppen azért tűztük ki célul a matematika alkalmazását, hogy kizárjuk a részrehajlást” – érvelt Anxo Sánchez professzor.

Régebben a kísérleteket néhány tucatnyi emberrel végezték. Most, ilyen módon (számítógépes algoritmussal) a résztvevők nagy tömegét lehet bevonni a kutatásba, heterogén összetételű populációt is. Nyitva áll a kapu a sokkal komplexebb tesztek szerkesztése előtt, mint amilyenek eddig voltak használatban ezen a területen.