Az energiatakarékosság jegyében az EU nemrég kivonta a forgalomból az izzólámpát. Már akkor is elhangzottak olyan érvek, amelyek az energiatakarékos lámpák egészségtelen hatására figyelmeztettek, megjegyezve, hogy a fényük nagyon nem kedvez a szemünknek. Mitől olyan káros hatású a szemünkre – és általában az egészségünkre a többnyire kék fényt adó LED?

Tudományos-népszerűsítő weboldalán Mercola doktor  egy ismert fotobiológus szakértővel, dr. Alexander Wunsch-csal beszélget a LED – light emitting diode – világítás egészségügyi következményeiről.

Mercola szerint ez a legfontosabb írása és a leginkább megszívlelendő figyelmeztetése, mellyel megóvhat bennünket az öregkori makuladegenerációtól – a megvakulástól – és sok egyéb problémától.

A legtöbb ember nincs tudatában annak, amit a LED beltéri világításra való használata jelent, egyszerűen élvezi az izzólámpánál 95 százalékkal kevesebb energiafogyasztást. Csakhogy míg az izzólámpa hőt termelt, ami infravörös sugárzás, és egyértelműen hasznos az egészségünkre (tehát megérdemelné az extra költséget), a LED fény olyan sugárzásnak tesz ki bennünket, ami nem tartalmaz infravörös fényt, nem természetes.

Ennek pedig nagyon komoly következményei lehetnek hosszú távon: makuladegeneráció és vakság, mitokondriális diszfunkció – a sejtek energiatermelő és átalakító részecskéinek rendellenes működése –, metabolikus rendellenesség és végül rák.

A mesterséges fény fogalma különbözik a természetes fényétől. A látható fény ugyanis a 400 és 780 nanométer közé eső fény, de maga a „fény” sokkal több annál, amit a szemünk érzékelni tud. Dr. Wunsch így magyarázza: A napfényből ennél sokkal szélesebb spektrumot kapunk, valahol 300-tól 2000 nanométerig. Nagy különbség, hogy erről a széles sávú sugárzásról beszélünk-e… vagy a látásteljesítményünkről.

A definíció, ami az 1930-as években született, a fénynek csak a látható spektrumát veszi tekintetbe…, ez vezetett a fluorescens lámpák, illetve manapság a LED fényforrások kifejlesztéséhez, mert abban a látható sávban energiahatékonyak.

Az infravörös lámpákat például az orvosok gyógyításra használják, mert megnöveli a vér átáramlását. Ezt a tulajdonságot nem vesszük figyelembe, amikor csak a látható fényre koncentrálunk. A fizikusok úgy gondolnak az infravörös sugárzásra, mint elvesztegetett, hulladék hőre. Egy orvos szemszögéből ez egyáltalán nem igaz. Az utóbbi 30 évben százával jelentek meg tudományos írások a spektrum bizonyos részének, a közel-infravörösnek a kedvező hatásairól.

A közel-infravörös sugárzást nem lehet hőként érzékelni, és nem is láthatjuk, csak érezhetjük az egészségre kedvező hatását. A közel-infravörös hiányzik az olyan nem-hőhatású fényforrásokból, mint a LED.

Ha a fény spektrumát nézzük, az egyik vége a látható vörössel végződik, majd kezdődik a nem látható közel-infravörös, a közép-infravörös és a távol-infravörös. Bár ez utóbbiakat nem látjuk, hőként érezzük, szemben a közel-infravörössel, amelynek a hullámhossza 700 és 1500 nanométer között van.

Ez a sugárzás nagyon mélyen behatol a szövetekbe, úgyhogy az energia nagy területen oszlik szét. A közel-infravörös nem melegíti fel a szöveteket, ezért közvetlenül nem érezni hőhatást. Ha növeljük a hullámhosszot, ez jelentősen megváltozik. 2000 nanométeren már a közép-infravörös sugárzást érezzük – mint hőt. 3000 nanométeren és még tovább már csaknem teljes az abszorpció, felveszik a vízmolekulák, és érezzük a felmelegítő hatást.

A közel-infravörös sugárzásnak kritikus jelentősége van a mitokondriumok és a szem egészsége szempontjából. A retinasejtek regenerálódását, kijavítását segíti.

Minthogy a LED fényforrás gyakorlatilag nem rendelkezik infravörös fénnyel, hanem túlnyomórészt kék fénye van, ami reaktív oxigénmolekulákat termel (ROS), ez magyarázza, hogy a LED olyan káros hatású a szemünkre – és általában az egészségünkre.

A mitokondriumokban találhatók a kromoforok, ezek olyan molekulák, amelyek elnyelik a fényt. Csaknem kizárólag a közel-infravörös tartományba esik (600­-400 nanométer) az az optikai „ablak”, amely lehetővé teszi a sugárzásnak, hogy több centiméterre behatoljon a szövetekbe.

A mitokondriumokban a kromoforokon kívül megtalálhatók még specifikus molekulák (citokróm-C oxidáz), amelyek az energiatermelésben vesznek részt. Ezek végterméke az adenozin trifoszfát, az ATP, a sejtenergia.

ATP-vel végzi a sejt különféle tevékenységét: inontranszportot, szintetizálást és lebontást. Naponta annyi ATP-t termel a szervezetünk, mint a testünk tömege. Oxigén nélkül néhány percig kibírjuk, de ha hirtelen a szervezetünkben az ATP termelés leállna, 15 másodpercen belül meghalnánk.