Úttörő kutatás zajlott a C-vitamin rákellenes hatásával kapcsolatban. Egy amerikai egyetem kutatói vizsgálták nagy adagú, intravénásan beadott C-vitamin hatásait egy betegcsoporton és azt találták, hogy hatékonyan pusztította a rákos sejteket, míg az egészséges sejteket nem károsította. A kutatás azonban drága, a folytatás a gyógyszerlobbinak nem érdeke.

Az 1970-es években Linus Pauling Nobel-díjas amerikai vegyész által kezdeményezett kutatások eredményeit felhasználva az új kutatás során nagy adag C-vitamint vittek be emberi petefészeksejtekbe. A vizsgálatok laboratóriumban in vitro folytak, egyidejűleg egerek és 22 ember is alanya volt a tesztnek.

A vizsgálatok mindhárom modellben kedvező eredményeket mutattak, a C-vitamin hatékonyan célozta meg a petefészekrák sejtjeit, és elkerülte az egészséges sejteket. A nagy adagú C-vitamin hasznát a hagyományos kemoterápiás kezelésekkel (ami minden sejtet elpusztít, a rosszindulatú daganatos és egészséges sejteket egyaránt, ami végül a beteg halálához vezet) kapcsolatban is megfigyelték.

A kutatók elismerik, hogy további, emberekkel folytatott kísérlet az intravénás C-vitaminnal kapcsolatban nem valószínű, mert a gyógyszergyártó cégek vitaminokat nem tudnak szabadalmaztatni. Míg ez az új kutatás önmagában is meggyőző, széleskörű elfogadottságához sokkal nagyobb számú emberi mintán kellene bizonyítani.

De lehet, hogy ez sohasem következik be. A kutatócsoport szerint ennek az az oka, hogy az ilyen vizsgálat nagyon sok pénzbe kerül, amit jellemzően a szabadalmaztatható szerben érdekelt gyógyszeripari vállalatok fedeznek. Más szóval, a gyógyszergyártó cégeknek aligha érdeke a C-vitaminhoz hasonló természetes anyagok gyógyászati hasznának alátámasztása, ami megtizedelné a sok milliárd dolláros hagyományos rákgyógyszer-ipart, ha híre fut a C-vitamin hasznának.

A hagyományos gyógyszeripar válasza ezen és hasonló felismerésekre a kigúnyolás és hiteltelenítés volt, ahogy várható. A nagy hatalmú, nagy nyereséggel dolgozó ipar nehezen nyeli le azt a keserű pirulát, hogy a rákbetegeket évtizedekig a kemoterápia, besugárzás és sebészeti beavatkozás vesszőfutására kényszerítette – szomorú eredményekkel –, és figyelmen kívül hagyta a természetes rákellenes alternatívákat, mint a C-vitamin, és azt szeretné, hogy más is így tegyen, semmint hogy kritikusan szemlélje a dolgot.

A szájon át bejuttatott C-vitamint a szervezet másképpen dolgozza fel, mint az intravénásan beadottat, ami gyakran vezet félreértésekhez. Az orvosi-gyógyszeripari lobbi szándékosan hamisítja a C-vitaminról folytatott párbeszédet, összekeverve ezen eltérő adagolási útvonalak egymástól eltérő hatásait.

A szájon át adagolt C-vitamin antioxidánsként hat, védi a sejteket az oxigént tartalmazó reaktív vegyületek okozta károsodástól. Az intravénásan beadott C-vitamin ellenkező hatású lehet: elősegíti az egyik ilyen vegyület, a hidrogén-peroxid képződését. A rákos sejtek különösen érzékenyek az ilyen reaktív oxigéntartalmú vegyületek által okozott károsodásra.

(Angolból fordította: Korom Lajos)

A szerkesztő kiegészítése:

Vannak amerikai klinikai tapasztalatok is a daganatos betegeknek intravénásan adott C-vitaminnal.
L. pl. itt: http://www.doctoryourself.com/RiordanIVC.pdf
vagy videón itt: 
https://www.youtube.com/watch?v=04cOSwZ43II