A kórházban fekvő idős betegek mozgásának korlátozása több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz – állítja az amerikai Öregedéskutató Központ igazgatója, dr. Sharon K. Inouye. Azt vizsgálták, mi a bizonyíték arra, hogy a páciensek mozgását korlátozni kell, hogy elejét vegyék az eleséseknek. A fekvéssel súlyos mellékhatásokat kockáztatnak a betegeknél.

Egy 2009-es becslés szerint a kórházi betegek idejük 95 százalékát az ágyban fekve töltik. A kórházi immobilitás az egyike azoknak a tényezőknek, amelyek a „kórházi kezelés utáni szindrómához” vezetnek: a hospitalizációt követő nagyfokú sérülékenységhez, a funkciók hanyatlásának megnövekedett kockázatához és az újra kórházba kerüléshez – írja dr. Inouye a JAMA belgyógyászati szakfolyóiratában.

Több kutatás támasztja alá, hogy ez a gyakorlat súlyos mellékhatások kockázatát hordozza, és a betegek mozgásának elősegítésével a kórház valójában segít megelőzni hosszabb távon a súlyos kimenetelű eséseket.

Dr. Inouye azt ajánlja a betegbiztosítónak (Centers for Medicaid and Medicare), mozdítsa elő intézkedéseivel a mobilitást, ne arra ösztönözzön, hogy a betegeket ágyban tartsák. Ezek között az intézkedések között szerepel a felügyelettel való séta segédeszközzel és képzett személyzettel, vagy képzett önkéntesekkel.

Óva int az ágyról való leesésre riadóztató csengőtől, ami már bebizonyította, hogy nem hatékony az esések számának csökkentésében, és gyakran tovább fokozza az immobilitást, és a nővérek fáradtságát, stresszét.

A népesség gyors öregedésével ez a kérdés nagyon fontossá fog válni – jósolják a kutatók.