Az emberek nagy hányada egy sorsoláson kész lenne akár lemondani a nagyobb nyereményről, amennyiben ezzel csökkenthetné mások esélyét a nyerésre. Ezek az emberek megfosztják társaikat a jutalomtól még akkor is, ha ezzel ők maguk is rosszabbul járnak. A népesség közel 90%-a beosztható különböző kategóriákba: optimisták, pesszimisták, megbízhatók és irigyek.

Senki nem szeretné magát az irigykedő csoport tagjai közé sorolni, de a pszichológusok szerint elég gyakran az irigység az oka annak, ahogyan viselkedünk. Ahelyett, hogy közösen dolgoznánk olyan megoldásokon, ami mindenkinek jó lenne, a legtöbb ember kiegyezik a kudarccal egészen addig, amíg a szomszédnak rosszabb.

A kutatás szerzője, Yamir Moreno (Zaragoza Egyetem, Spanyolország) szerint az eredmények azzal a megállapítással is szemben állnak, miszerint az emberek alapból racionálisan viselkednek.

A kutatók szerint a fenti négy csoport közül az irigyek csoportja a legelterjedtebb, minden harmadik ember ebbe a kategóriába esik. A népesség 10%-a nem osztható egyik csapatba sem, őket a pszichológusok „random” csoportként emlegetik: kiszámíthatatlan, hogyan fognak viselkedni egy adott szituációban.

A kutatásban egy program vizsgálta a résztvevők különböző játékokra adott reakcióit, ami ezek alapján beosztotta őket a négy fentebbi kategória egyikébe. Az egyik ilyen játék volt például a Szarvasvadászat, aminek segítségével 40 $ értékű tombolajegyet nyerhettek. A játékban egy-egy embernek ki kellett választani, hogy szarvasra vagy nyúlra vadászik. A szarvas többet ért, azonban mindkettőjüknek a szarvast kellett választania, hogy a vadászat sikeres legyen. A nyúlvadászat egyedül is teljesíthető volt, annak a jutalma egy jegy volt a sorsolásra. Az irigy személyiségtípusok inkább választották a nyulat, nehogy másnak jobb legyen, még ha így saját magukat is hátrányba hozták.