A leishmaniasis olyan betegség, amelyet a molylepkéhez hasonló lepkeszúnyogok terjesztenek, amelyek mind az állatokat, mind az embereket megcsípik. A trópusi fertőző betegség kórokozója – a Leishmania donovani – egysejtű parazita, a csípéskor kerül a gazdatestbe. A tünetek a betegség típusától függően változhatnak, és a betegség akár halálos is lehet.

A betegség neve és leírása a skót trópusi orvos és patológus, William Leishman nevéhez fűződik, aki a múlt század elején fedezte fel és írta le a betegséget.

A betegség elsősorban a trópusi országokban és Dél-Európában fordul elő. A becslések szerint körülbelül 12 millió ember fertőzött a leishmaniasis kórokozójával, évente kétmillió új fertőzést feltételeznek. Körülbelül 60 000 ember hal meg a zsigeri leishmaniasis ritkább formája miatt (a belső szerveket érinti). Sokkal gyakrabban fordul elő a bőrleishmaniasis.

Száraz és nedves bőrleishmaniasis

Száraz bőrleishmaniasis esetén a csípés helyén enyhe bőrpír alakul ki, amely később megduzzad, és a duzzanat több héten át növekszik. Ez a száraz dudor fájdalommentes, általában több hónap után gyógyul, de heg marad utána. Mivel a fertőzés hosszabb időre elnyúlik, a test immunválasza a fertőzés időtartama alatt is növekszik, így egyetlen fertőzés egész életen át tartó immunitást hagy.

A száraz forma mellett létezik nedves bőrleishmaniasis szivárgó fekéllyel. A betegség és a gyógyulási folyamata hasonló, mint a szárazé.

Mucocután leishmaniasis: a tünetek csak később jelentkeznek

Bonyolultabb a nyálkahártya-leishmaniasis. Ennél a betegségnél a tipikus dudor képződése szintén a bőrön jelentkezik, de az első fertőzés után – néha akár 30 évvel később is – a paraziták megfertőzik az orr, a torok, az ajkak nyálkahártyájának nyirok- és érrendszerét és a gégét.

Az első tünetek a kezdeti fertőzés után az orrvérzés vagy a korlátolt légzés. A kórokozók valósággal megsemmisíthetik az orrsövényt, az érintett betegnek ezután úgynevezett tapír-orra (beesett, fokozatosan elvékonyodó orr) lesz. A szövetek szétesése gyakran további fertőzésekhez és csonkulásokhoz vezet. A leishmaniasis e formáját feltétlenül gyógyszeresen kell kezelni.

Kala-azar – a fekete betegség

A betegség legsúlyosabb formája a zsigeri leishmaniasis, amely a belső szerveket érinti. Kala-azarnak is hívják. Több mint 88 országban fordul elő – különösen Brazíliában, az indiai szubkontinensen és Szudánban. A paraziták a lép, csontvelő és a máj sejtjeit támadják meg. Gyors kezelést igényel. Gyakran téves a diagnózis, ezért sokszor halálos kimenetelű. A turisták által látogatott helyeken főleg csecsemőket, kisgyermekeket betegít meg. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint évente mintegy 500 000 ember szenved kala-azartól.

A kala-azar tünetei

A betegség antibiotikumokkal kezelhető, anélkül halálos. A kala-azar kifejezés a perzsa nyelvből származik, és olyasmit jelent, mint „fekete betegség”. A leishmaniasisnak ebben a formájában a bőr feketés színűvé válik. Három-hat hónapos lappangási időszak után, de néha csak évek múlva, influenzaszerű tünetek jelentkeznek:

• magas láz
• hidegrázás
• fokozott betegségérzet
• hányinger
• hányás
• hasmenés
• nyirokcsomó-duzzanat
• bronchitis
• felső hasi fájdalom a máj és lép megnagyobbodása miatt

Emellett előfordulhat hajhullás, bőr- és nyálkahártya-vérzés és vérszegénység. A betegek sokat fogynak, a paraziták támadása miatt a has felfúvódik.

Hogyan terjed a betegség?

A leishmaniasis minden formáját az egysejtű paraziták okozzák, amelyeket a homoki vagy pillangószúnyogok terjesztenek. A paraziták általában rágcsálókban, kutyákban és rókákban élnek. Onnan az első szúnyogcsípéssel bejutnak a rovarba, ahol szaporodnak és fejlődnek. Egy második szúnyogcsípés után az élősködők átkerülnek az emberbe.

Leishmaniasis ellen nincs oltás. Az egyetlen védelem a hosszú ujjú és a lábszárat is védő ruházat, valamint az állandó, következetes szúnyog elleni védelem.

(Németből fordította: Koncz László)

Ha szeretne még a szúnyogcsípésről olvasni, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Szúnyogcsípés következményekkel