Élhetnénk-e ma olyan világban, amelyben a daganatos betegek nagy többsége meggyógyulna? Igen! Ha 9 évtizeddel ezelőtt másképp alakul Royal Rife úttörő felfedezéseinek sorsa, ha a zseniális amerikai feltaláló által kifejlesztett plazma frekvenciaterápiát nem megsemmisíteni próbálják, hanem felkarolták volna. Rife mindmáig tanulságos élettörténetének 2. része.

Cikksorozatunk első részében a Rife által megalkotott különleges, ún. univerzális mikroszkóphoz vezető útról volt szó, a folytatásban pedig a Rife által megépített plazmacsövekről és frekvenciagenerátorokról, a mikroorganizmusokat elpusztító úgynevezett halálos (MOR, vagyis rezonancia) frekvenciákról és mindezeknek a betegségek gyógyításában történt felhasználásáról olvashatnak.

Dr. Rife Lee de Foresttel, a modern vákuumcsövek atyjával kezdett együtt dolgozni, aki a korai rádiótechnológia egyik fontos alkotója volt. Lee de Forest segített Dr. Rife-nak kifejleszteni a plazmacsöveket és rádiófrekvenciákat használó frekvenciagenerátorait. Dr. Rife továbbfejlesztette a rezonáns frekvenciákat kibocsátó frekvenciagenerátorokat – amelyek, mint megfigyelte, elpusztítják az általa vizsgált mikroorganizmusokat. Ezek az eszközök végül Rife sugárnyaláb készülék néven váltak ismertté.

Minden élő szervezetnek megvan a saját, vagyis rezonancia frekvenciája

Dr. Rife felfedezte, hogy az egyszerű elektromágneses hullám nem elegendő egy mikroorganizmus elpusztításához, de a rádiófrekvenciás hullámot a szervezet könnyen befogadja, ha azt egy üvegcsőben lévő gáz bocsátja ki. Azt a frekvenciát, amely elpusztított vagy megölt egy mikroorganizmust, Rife halálos oszcillációs frekvenciának (rezonancia vagy MOR) nevezte el.

Ez a jelenség hasonló ahhoz, amikor egy operaénekes a hangjával képes összetörni egy kristályüveget. Az üveg egy bizonyos frekvencián rezeg – és amikor az operaénekes ugyanezen a frekvencián énekel, az üveg ugyanúgy összetörik, ahogyan az élő mikroorganizmus is felrobban, amikor a MOR-nak van kitéve.

Mint amikor az óceán két hulláma találkozik

Az eredeti Rife sugárnyalábos készülék rádióadót használt egy vákuumozott üvegcsőben kialakult gázplazma (hélium) gerjesztésére. Dr. Rife megállapította, hogy mind a plazmacső, mind az elektronika döntő szerepet játszott abban, hogy a készülék képes volt fiziológiai hatásokat létrehozni.

A molekulát alkotó atomokat kovalens energiakötés tartja össze ebben a molekuláris konfigurációban, amely egyszerre bocsátja ki és nyeli el a saját specifikus elektromágneses frekvenciáját. Nincs kétféle molekula, amelynek az elektromágneses rezgései vagy az energetikai jellemzői megegyeznének egymással. A rezonancia ugyanúgy felerősíti a hatást, mint ahogyan az óceán két hulláma felerősíti egymást, amikor megfelelő fázisban találkozva, összeolvadnak.

Sikerült meghatározni legalább 24 kórokozó MOR rezgését

Idővel az univerzális mikroszkóp (l. cikksorozatunk előző részét – A szerk.) lehetővé tette Rife számára, hogy számos kórokozó halálos rezgésszámát (MOR) felmérje és katalogizálja. Az elsők egyike volt a tuberkulózis baktérium (Mycobacterium tuberculosis). Abban az időben – és még napjainkban is – a tuberkulózis világszerte hatalmas gyilkosnak számított. Dr. Rife fel akarta fedezni a tbc MOR frekvenciáját, hogy az emberiség felszámolhassa a betegséget.

Akkor tekintett egy betegséget gyógyultnak, ha tíz egymást követő alkalommal el tudott pusztítani egy mikroorganizmust a MOR segítségével. Fennmaradt feljegyzései szerint Rife legalább 24 mikroorganizmus MOR-ját határozta meg, köztük a tuberkulózis, a lépfene, a kolera, a tetanusz, a B. coli, az influenza, a gerincvelő-meningitis, a tüdőgyulladás, a szifilisz, a gonorrhea, a lepra, a streptococcus, a kötőhártya-gyulladás, a bubópestis, a staphylococcus, a diftéria és a tífusz esetében.

Dr. Johnson úttörő szerepe

1931-ben Dr. Rife megismerkedett Dr. Milbank Johnsonnal, a Dél-kaliforniai Egyetem (USC) orvosi tanszékéhez tartozó regionális orvosi bizottság vezetőjével. Dr. Johnson 1893-ban érkezett Kaliforniába, hogy elindítsa az Alhambra (Kalifornia) kórházat. Tagja volt az Amerikai Orvosi Szövetségnek, a Los Angeles-i és a Dél-Kaliforniai Orvosi Szövetségnek, 1906-tól 1933-ig pedig a Pacific Mutual Insurance Company igazgatója volt.

Dr. Johnson csodálta és tisztelte Dr. Rife ötleteit és leleményességét. Egy regionális egészségügyi intézmény vezetőjeként Dr. Johnsonnak komoly politikai befolyása volt az ország orvosi köreiben. Ő volt a Rife-féle sugárcsöves gép kifejlesztésének egyik mozgatórugója is. Barátsága és támogatása lehetővé tette Dr. Rife számára, hogy az 1930-as években az orvosi hatóságok ne akadályozzák kutatásainak folytatását.

Dr. Johnson bemutatta Dr. Rife-ot két neves bakteriológusnak, akik érdeklődtek a pleomorfizmus kutatása iránt. (Pleomorfizmus: a mikroorganizmusok alkalmazkodás során történő alakváltása. – A szerk.) Ez a két bakteriológus – dr. Arthur Kendall a chicagói Northwestern Egyetemről és Dr. E. C. Rosenow a minnesotai Rochester Mayo Klinikáról – Rife univerzális mikroszkópját használta elméleteinek megerősítésére. William D. Coolidge fizikus is bekapcsolódott Dr. Rife kutatásaiba.

A BX vírus minden rákos szövetben jelen volt; sikeres állatkísérletek

Az amerikaiak országszerte a Popular Science 1931. júniusi számában olvastak Dr. Rife-ról és az általa alkalmazott gyógymódról. Ez idő tájt számos cikk és hír jelent meg figyelemre méltó eredményeiről. Az Egyesült Államok egész területéről érkeztek orvosok, hogy megfigyeljék, mit csinál, és ellenőrizzék az eredményeit.

Kutatásai során Dr. Rife-nak sikerült izolálnia egy vírust egy mellrákos beteg biopsziájából, és megfigyelte, hogy ez a vírus jellegzetes lilásvörös fényt bocsát ki. A vírust Bacillus X-nek (BX) nevezte el, és a további megfigyelések igazolták, hogy a BX minden általa vizsgált rákos szövetben jelen volt.

Míg az akkori elfogadott tudomány csak a monomorfizmusban (egyalakúság – A szerk.) hitt, Rife megállapította, hogy a BX-vírus valójában pleomorf (a biológiai környezet változásaihoz igazodva változtatja a megjelenését). Más kutatók, akik gyengébb teljesítményű mikroszkópokkal dolgoztak, csak az elhalt vírusok és baktériumok burkát figyelhették meg, míg Rife – erősebb mikroszkópot használva – a mikroorganizmusok változó, átalakuló formáit (szaknyelven szólva: mutálódó morfózisát) látta.

Nagyjából ebben az időben fedezte fel Dr. Rife a BX vírus halálos rezonancia frekvenciáját (MOR-ját), és képes volt a BX elpusztítására.

Dr. Kendall a vírus tenyésztésére kifejlesztett egy speciális táptalajt, amelynek felhasználásával a két kutatónak sikerült a BX-vírust tenyészteni. Eleinte kevés sikerrel jártak; de amikor Dr. Rife véletlenül egy ionizáló lámpa fényében hagyott egy kémcsövet, észrevette, hogy a kémcső elhomályosodott (ami aktivitásra utal). Ezután részleges vákuumban (vagy anaerob környezetben) végezték a tenyésztést, és ionizáló fénnyel stimulálták a mikroorganizmust. Munkájuk volt az első sikeres vírustenyésztés az élő gazdaszervezeten kívül.

16 végstádiumú rákbetegből 16-an meggyógyultak 1934-ben

Dr. Rife a BX-vírust patkányokba juttatta be, aminek hatására a kísérleti állatoknál tumor alakult ki. Dr. Rife képes volt a daganatokat megszüntetni, ha sugárnyalábos készülékének segítségével kitette őket a MOR frekvenciájuknak. E hihetetlen eredmények fényében Dr. Johnson ragaszkodott ahhoz, hogy itt az ideje humán vizsgálatoknak, ki kell próbálni a sugárnyaláb hatását embereken.

1934-ben az USC egyetemi orvoscsoportja, Dr. Johnson vezetésével, 16 végstádiumú rákbeteget kezdett kezelni. Átszállították őket egy San Diegó-i kórházból a kaliforniai La Jollában lévő Scripps birtokra. Itt 90 napon keresztül a Dr. Rife által javasolt frekvenciák hatásának tették ki őket.

A kezelést végző és mindvégig megfigyelő orvoscsoport 70 napon belül a betegek közül 14-et klinikailag gyógyultnak nyilvánított. A maradék 2 betegnek a gyógyulás 20 nappal tovább tartott.

Dr. Rife úgy tapasztalta: a túl gyakran végzett frekvenciakezelések nem adtak elég időt arra, hogy az elpusztított vírusból felszabaduló méreganyagokat a nyirokrendszer eltávolítsa a szervezetből. Ezért a kezelések között rövid szüneteket iktattak be, és tápanyagokat adtak a betegeknek, hogy támogassák az elpusztított mikrobák kiürülését a szervezetből.

Más orvosok is felfigyeltek az eredményekre

Az 1930-as évek közepére Dr. Rife sikeresen kikutatta és dokumentálta számos kórokozó halálos, vagyis MOR frekvenciáját. Tökéletesítette a sugárnyalábos készülékét is, amely hélium plazmalámpát és nagyon pontos rádiófrekvenciákat használt. A készülékből nagyon kevés (4-6 darab) készült; mivel új technológiáról volt szó, ami drága és nehezen gyártható.

Bár akadtak más orvosok is, akik a sugárnyalábos készülékkel sikeresen kezelték betegeiket, az általános orvosi intézményeket nem érdekelte a dolog. Eközben a különböző kórokozókat elpusztító pontos frekvenciák meghatározása továbbra is Dr. Rife elsődleges célja maradt.

A kutatónak immár egy jobb létesítményre volt szüksége, ahol a munkáját végezheti. Rife régi támogatója, Dr. Johnson felkereste Henry Timkent, és rávette egy új laboratórium finanszírozására. Az építkezés 1936 áprilisában kezdődött, és az év augusztusában Dr. Rife már elkezdhetett dolgozni az új helyen.

Ekkoriban Dr. Rife-nak azt tanácsolták, hogy napi 2 óránál többet ne töltsön az univerzális mikroszkóp közelében, mivel a látása kezdett megromlani. A mikroszkóppal megállás nélkül végzett kísérletek megviselték az egészségét. Ráadásul Dr. Rife kvarcoptikát és egy kis higanygőzlámpát használt (amely elég sok ultraibolya fényt termelt). Valószínű, hogy az UV-fény is hozzájárult látása romlásához.

Rife szerződést köt Hoyland mérnökkel

1936 körül Dr. Rife rájött, hogy sugárcsöves készüléke túl nagy, és könnyebben használhatóvá kell tenni. Szerződést kötött egy olyan szakemberrel, aki megértette a találmányát, és aki képes volt a kompaktabb készülékek előállítására, miközben a hatékonyságuk megmaradt. Ez az ember Philip Hoyland villamosmérnök volt, aki a közeli Altadenában, Kaliforniában élt.

Rife és Hoyland megalapította a Beam Ray Corporation céget azzal a szándékkal, hogy a készülékeket klinikusok és más orvosok számára gyártsák és forgalmazzák. Hoyland építette a legtöbb, ha nem az összes korai Rife sugárcsöves gépet.

(Angolból fordította: K. G.)

(Folytatjuk)

Rife életéről és munkásságáról nemrég magyarul is megjelent a Rezgésgyógyászat című könyv, amelyet itt lehet megrendelni.

Az immár Magyarországon is elérhető legkorszerűbb VIAT plazma készülékekről itt olvashatnak.