Most indítandó cikksorozatunkban olyan hivatalos szövegeket adunk közre, amelyek legalábbis elgondolkodtatják, még inkább vitára ingerlik az embert, ha nem vesz mindent készpénznek – például azokból a mondatokból, amelyek a „…kérdezze meg kezelőorvosát és gyógyszerészét” kategóriába sorolhatók. Elsőként a méltán közkedvelt C-vitaminról lesz szó, pontosabban annak a patikában, recept nélkül megvásárolható változatához adott kísérő szövegről. Vagyis a betegtájékoztatóról, amelynek szövegét nem kisebb hatóság, mint maga az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) hagyja jóvá.

A Vitamin C 100, 200 és 500 mg-os filmtablettához adott, a dobozban megtalálható betegtájékoztató hál? istennek bő terjedelemben ismerteti a javallatokat. Az emberek többsége természetesen tisztában van vele, miért érdemes az étkezéssel bevitt mennyiségen felüli C-vitamint bejuttatnia a szervezetébe, így számukra sok újat nem ad ez a szövegrész. (Csak címszavakban és a teljesség igénye nélkül: megfázás, fertőző betegségek esetén az immunrendszer erősítésére, fáradékonyság, fogszuvasodás ellen, a sebgyógyulás meggyorsítására stb.) Annál érdekesebb a „lehetséges mellékhatások”-ról szóló 4. pont, amelyet alább szó szerint idézek:

„Nagyobb adagok (napi 1000 mg felett) hosszú ideig történő alkalmazása során hasmenés, gyomor irritáció előfordulhat, ill. az oxaláttartalmú vesekövek képződésének kockázata nagyobb lehet. Vesekőképződés veszélye különösen azon betegek esetében áll fenn, akiknek a kórelőzményében veseköves megbetegedés szerepel, ill. daganatos betegségekben szenvednek. Ugyanakkor klinikai vizsgálatokban vesekövek képződésének kockázatát nem találták fokozottnak nagyobb dózisú C vitamin alkalmazásakor sem.”

Tetszenek ezt érteni? Mert én bizony nem. Az első mondat szerint „nagyobb lehet” a vesekőképződés kockázata, míg az utolsó mondatból kiderül, hogy ezt az állítást – vagy talán helyesebb lenne inkább feltételezésnek minősíteni? – klinikai vizsgálatok nem támasztották alá.

Dehát akkor hogyan és főképp miért kerültek bele ebbe a „szent szövegbe” az idézett mondatok? És főképp mire próbálják velük rávezetni a C-vitamin-fogyasztókat? Vagy arról van szó, hogy egyszer valahol valakik – feltehetően jeles orvosok, kiváló szakemberek – gondoltak valamit a C-vitamin-szedés és a vesekövesség összefüggéséről. Megpróbálták – ők maguk vagy más kutatók – klinikai vizsgálatokkal igazolni ezt, de (sajnos?) nem sikerült. Mi, tanácstalan vásárlók és C-vitamin-fogyasztók pedig ezt a folyamatot követhetjük nyomon a betegtájékoztatóban.

Nem vagyok orvos, sem gyógyszerész, csupán „mezei” természetgyógyászattal foglalkozom, és eközben fogyasztóként néha bekapok egy-egy C-vitamin tablettát. Tudok róla – no nem a betegtájékoztatóból! –, hogy a kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling amerikai vegyész 93 évig élt úgy, hogy naponta több ezer mg C-vitamint vett be. Az adagolást illetően nem szándékozom követni ugyan a példáját, de pontos és egyértelmű információt várok egy „betegtájékoztató” szövegtől még akkor is, ha nem vagyok beteg, nem volt soha vesekövem, és nem is szeretném, hogy legyen. Valami ilyesmit:

„Kedves Vásárló! Fogalmunk sincs, okoz-e vesekövet a C-vitamin fogyasztása, s ha igen, milyen adagolásban. De azért legyen óvatos, napi 500 mg-nál többet nem nagyon javasolunk bevenni belőle. Vegye figyelembe, hogy mi, ebben a gyógyszergyárban nem is forgalmazunk ennél nagyobb dózisú, recept nélkül kapható C-vitamint. Egyébként pedig fogyasszon minél több, C-vitaminban gazdag zöldséget és gyümölcsöt – higgye el, jót tesz. A napi C-vitamin-adag megállapításához sok szerencsét és jó egészséget kívánunk!”

Kürti Gábor