„Megvan az ideje az eltépésnek. És megvan az ideje a megvarrásnak.
Megvan az ideje a hallgatásnak, És megvan az ideje a beszédnek.”
Prédikátor Könyve 2.3.7.

Már több mint egy éve, hogy különös meghívót kaptam: az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Epidemiológiai Központ „VÉDŐOLTÁSSAL A JÁRVÁNYÜGYI BIZTONSÁGÉRT” című rendezvényére invitált. Roppant módon megtisztelve éreztem magam, de el nem tudtam képzelni: honnan kerítettek elő 49 (!) év után. Éppen ennyi ideje volt akkor, hogy járványos gyermekbénulást kaptam…

Ez a meghívó annyira felkavart, hogy képtelen voltam bármi mással foglalkozni. A szövegezés teljesen egyértelművé tette, hogy eleven reklámnak kellek: élő példával kell a mai fiatal szülőknek a Heine-Medin miatti megnyomorodásommal protestálnom a védőoltások szükségessége mellett…

Mindig is tudtam, hogy véletlenek márpedig nincsenek. Én ugyanis szakdolgozatom témájául éppen a védőoltásokat választottam! Annyira felháborított, hogy egy szombathelyi pedagógus házaspárt első fokon börtönbüntetésre ítéltek, mert nem adatták be négyéves kislányuknak a védőoltások egy részét… (Ezt nem hanyagságból tették, hanem a nemzetközi szakirodalomban tájékozódva úgy vélték, hogy a védőoltások nagy valószínűséggel szövődménnyel járhatnak, és éppen gyermekük érdekében nem adatták be az oltást.)

Három gyermek édesanyjaként a védőoltásokkal kapcsolatban képtelen lennék szélsőségesen elutasító álláspontot képviselni. Annak idején én magam kértem második gyermekünk vállalása előtt, hogy a rózsahimlő elleni szérummal oltsanak be, amikor az bejött Magyarországra.

Nem estem át gyermekkoromban ezen a betegségen, és nem szerettem volna a terhességemet végig izgulni egy esetleges fertőzés, magzati károsodás miatt.

Ugyanakkor legkisebb gyermekem hónaljában csomó nőtt a BCG-oltás miatt. Több orvos is látta, de azt mondták, várni kell vele. Borzasztóan megrémültünk a férjemmel, hogy titkolnak előlünk valamit, míg egyszer csak fürdés közben kifakadt a tályog. Igen ám, de éppen bárányhimlős volt a gyermek, és egyetlen sebészet sem vállalta, hogy kitisztítja a keletkező sebet. Végül utólag bemetszéssel sor került erre is, amikor a bárányhimlő lezajlott.

A látszólag ellentmondó események ellenére határozott véleményem: senkit sem lehet erőszakkal beoltani…

„TEKINTETTEL ARRA, HOGY AZ EMBERI JOGOK EL NEM ISMERÉSE ÉS SEMMIBEVEVÉSE AZ EMBERISÉG LELKIISMERETÉT FELLÁZÍTÓ BARBÁR CSELEKEDETEKHEZ VEZETETT, ÉS HOGY AZ EMBER LEGFŐBB VÁGYA EGY OLYAN VILÁG ELJÖVETELE, AMELYBEN FÉLELEMTŐL ÉS NYOMORTÓL MEGSZABADULT EMBERI LÉNYEK SZABADON HALLATHATJÁK SZAVUKAT ÉS MEGGYŐZŐDÉSÜKET…” Ismerős? Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában szerepel…

Én azt gondolom, hogy kellő felvilágosítással, rugalmas orvosi-szakmai hozzáállással kellene ezt a dolgot kezelni. Igaz, a profitérdekeltség és a mostani madárinfluenza-járvánnyal járó tömegpszichózis nyomást gyakorolhat döntéseinkre, de akkor is figyelembe kell venni az egyéni tényezőket: kórelőzményeket, az immunrendszer állapotát, az allergiákat stb.

Jómagam nem tartok megalapozottnak sok „bio”-állítást sem. Nem tudom elképzelni, hogy a védőoltásokban lévő – feltételezésem szerint csekély mennyiségű – tartósító anyag higanytartalma pl. autizmust okoz. A statisztikai adatok feldolgozása elnagyolt; például nem standardizálták a mérési körülményeket. Pedig nem elhanyagolandó egy ilyen felmérésnél például az, hogy a gyermeknek van-e amalgámtömése, és ha igen, hány, mekkora tömegben és mióta?

Tudományosan megtervezett, független statisztikai adatfeldolgozással kellene felmérni a valós tényeket. Közben minimálisra: szükséges + elégséges kategóriára kellene csökkenteni a védőoltások számát, és minél korszerűbbeket kellene kifejleszteni. De erről első körben ne az oltóanyaggyárak és az esetleg általuk korrumpálható állami hivatalnokok, hanem független szakmai bizottságok döntsenek.

Mindezt most azért írtam le, mert újabb erőszak készül s ugyanakkor az állam novembertől kibújt kártalanítási kötelezettsége alól abban az esetben, ha a védőoltásoknak valamilyen szövődménye kialakul. Ráadásul szigorodnak az alapellátási követelmények is. Ha ehhez hozzá vesszük a madárinfluenza-járványt, az új, ismeretlen mellékhatású vakcinák esetleg tömeges beadatását, akkor nyilvánvaló: megsokszorozódik számunkra a vészhelyzet valószínűsége.

Ugyanaz megtörténhet, mint 1959-ben, amikor – valószínűleg kísérleti jelleggel – több gyermeknek (3-4000-ről lehet hallani) az oltóanyag-fejlesztés korai stádiumában lévő Sabin-cseppet adtak be, s közülük többen gyermekbénulást kaptak.

Ezen állami kényszerítés miatt egészségkárosodott személyek A MAI NAPIG NEM TUDTÁK ÉRVÉNYRE JUTTATNI JOGOS KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNYÜKET!

Ha az állami felelősségvállalás megszüntetéséről rendelkező 2005. évi XCV. törvény életbe lép, ez soha nem is sikerül nekik!

Az érintettek egyike a Mozgássérültek Országos Szövetségének honlapján kért segítséget, amit az Egészségügyi Minisztériumnak 2005. 04. 12-én továbbítottak: több mint 200 NAPPAL EZELŐTT! Válasz azóta sem érkezett. (A levél olvasható a következő címen: http://www.meoszinfo.hu/index08.htm)

Mi, Heine-Medinesek örülhettünk, ha egy kórház fogadott bennünket. Azt a mentőt, amely engem szállított annak idején, amikor megbetegedtem, például két vidéki kórház zavarta el! A László Kórházban kézzel ringattak bennünket az orvosok és a nővérek; a forró, gőzös pakolások készítésénél agyonforrázták magukat. Szerelők cserélgettek minket a vastüdőn, hogy minél többen életben maradhassunk.

Akik túlélték, de lélegeztetőgép nélkül nem élhettek, azoknak alapítványt kellett létrehozniuk, hogy tudják biztosítani a gépek, a TESTÜK működését. Akik még tudtak járni, azoktól sajnálták az évi egy pár ortopéd cipőt. Megszüntették az utókezelőnket, de még ez sem volt elég: a rehabilitációs orvosokról is leválasztottak bennünket például azzal, hogy ők gyógyászati segédeszközt nem írhattak fel.

Gyakorlatilag megszűntünk létezni az egészségügy számára. Teljesen egyértelmű, hogy arra várnak: majd csak kihalunk egyszer, mint a dinoszauruszok…

Azt gondolom, hogy a demokrácia szégyene az a fajta látens holokauszt, amit velünk szemben folytatnak.

Bár én nem védőoltástól, hanem hagyományos úton kaptam el a gyermekbénulást és szívós önrehabilitáló vagyok, sorstársaim nevében kérem a magyar államot, hogy minél előbb vizsgálja ki az 1959-ben beadott Sabin-cseppek ügyét, és kártalanítsa az ezen ügy kapcsán egészségkárosodott személyeket.

Hajduné Fábián Julianna

A szerkesztő kiegészítése:
Alkotmányellenesnek minősítette az állami kártalanítási felelősséget a kötelező védőoltások kapcsán megszüntető törvénymódosítást dr. Lenkovics Barnabás ombudsman – hangzott el a Kossuth Rádióban, az október 28-ai Déli Krónikában. Mint ismeretes, ez ügyben portálunk aláírásokat gyűjtött, és azokat október 20-án adtuk át az állampolgári jogok országgyűlési biztosának. (Lásd még a napokban vele készített interjúnkat.)

Két civil szervezet, a Védegylet, valamint a Társaság a Szabadságjogokért ugyancsak sérelmezte a törvénymódosítást, és tiltakozásával a parlamenti pártok frakcióvezetőit kereste meg.