Ne tessék nekünk itt forradalmat csinálni!
Nem akarjuk.
Mi itt születtünk, itt lakunk, itt szeretünk élni.
Dolgozni, pihenni, szorgoskodni és lustálkodni.
Tanulni és tudni. Emlékezni és felejteni.

Szórakozni és búslakodni. Sírni és nevetni, vidámnak és szomorúnak lenni.
Szeretni és szeretve lenni.
Nem akarjuk a kifejezéstelen káoszt, a zord zavart, a gyalázatos gyűlöletet.
Nem akarjuk, hogy betörjék a kirakatokat és a fejeket.
Nem akarjuk, hogy mások mihelyettünk gyülekezzenek, a nevünkben hadonásszanak és ordítozzanak.
Nem akarjuk, hogy vérbeborult szemekkel igazat hazudjanak.
Ne tessék nekünk itt forradalmat csinálni!
Nem akarunk egymásnak esni, ököllel vagy erre rendszeresített célszerszámokkal a másikat ütlegelni. Nem akarjuk a saját mázsás igazságainkat a mások fejéhez vágni.
A gyerekeinket nevelni szeretnénk, a szüleinket látogatni, a barátainkkal borozgatni.
Mi az autókat vezetni szoktuk, és nem borogatni.
Szeretünk szőkék, feketék, barnák vagy vörösek lenni.
Nem kell helyettünk kimondani! Megmondani, elmondani.
Nem kell helyettünk eldönteni. Feldönteni, megdönteni.
Nem kell elfoglalni a tereinket, utcáinkat, hídjainkat. Nem akarjuk, hogy betörjék az ablakainkat, kifosszák a boltjainkat, felgyújtsák a falvainkat.
Ne tessék itt nekünk forradalmat csinálni!
Mi magunktól is tudjuk, hogy nekünk mi a jó.
Ne tessék öklöket rázni, fenyegetni, hangoskodni, erővel érvelni!
Ne tessék a mi hangunkat helyettünk hallatni, a mi zászlainkat helyettünk lengetni!
Tessék szépen hazamenni és odahaza, a kisszobában forradalmast játszani!

Föld S. Péter

A szerző egyéb cikkeit a Klubháló – www.klubhalo.hu – portálon olvashatják.