Nem láttam még képzelt beteget, aki képzelt betegnek tartaná magát. Képzelt egészségest igen. Aki beteg volt, de nem hitte. Nem hitte az utolsó percig. Haláltusáján is azt makogta: á, csak itt a hidegfront.
Mindkét tekintetben igen tapasztalt vagyok.

A családom szerint hipochonder vagyok, a barátaim szerint képzelt egészséges. Én vagyok e kettő között a középút. S megfordítottam a helyzetet. Családom néhány hónapja panaszt tőlem egyáltalán nem hall, csak hencegést. Rendre megszűnt mindent nyavalyám. Nem kell már oxigénpalack, gumiharisnya, véralvadásgátló és egyebek. Ez az én egészségügyi reformom.

A maximum – hogy ne legyen gyanús a pálfordulás –, néha ég a gyomrom. Ez már hatvan évvel ezelőtt is előfordult, abszolút hitelesen produkálom.

Voltaképp egészségügyi sztrájkra lázítanék. Csak egy hónapig ne vásároljunk egyetlen szem gyógyszert sem, s üzenjük meg a gyógyszergyáraknak, hogy elegünk van a profitjukból, nem köll semmi. Hat hét múlva már önkéntes merénylőket bérelnének fel nem-halálos kis járványok terjesztésére, különben tönkremennek. A magyar orvosságböjt divatba jönne egész Európában, és nemcsak. Hiszen tudjuk, e pillanatban a „civilizált” emberiség a valóban szükséges gyógyszerek többszörösét fogyasztja. Hagyjuk abba, amit fölöslegesen nyelünk le!

A világ gyógyszergyárai egy-két év alatt százmilliárdokat veszítenének, és kénytelenek lennének leülni velünk tárgyalni. És akkor mi diktálnánk a feltételeket és az árakat. Visszahoznánk a régi, hatásos, generikus patikaszereket is, amiket csak azért nem gyártanak már, mert „lejártak a jogok”.

A kórházakat nem zsarolnánk meg, mert a kórházak azért mégiscsak betegpártiak. És szövetségeseink lennének a gyógyszer-sztrájkban. Az ország és az Országos Egészségpénztár annyit takarítana meg, hogy alig lenne már szükség egészségügyi reformra.

Ezen a példán elindulva lenne még néhány ötletem. Amivel egyáltalán nem azt akarom sugallni, hogy végső esetben nem csak a fogyasztók szoríthatók meg. Jó, tudom, földgáz-sztrájkot, gázolaj-böjtöt, benzin-elvonó kúrát nem hirdethetek, még villanyáram-diétát sem. Sőt attól tartok, nagy sikereim az orvosság-elvonással sem lennének az én korosztályom soraiban. De karikatúrának nem rossz.

Bodor Pál
(Diurnus)

Diurnus napi blogja a www.klubhalo.hu-n

Az idei könyvhétre a Saxum kiadó gondozásában újra megjelent Bodor Pál (Diurnus) lélektani-szerelmi krimije, melynek első kiadása (Kék folt címmel) az erdélyi Kriterionnál és a Magvető Ra-Re sorozatában (1979, 1981) 59.000 példányban kelt el. Új kiadásának címe: Búcsúlevél nincs.