Számtalan érzelmet, bánatot, haragot, félelmet, gyűlöletet, gyászt és undort kavart fel az a gyilkos tombolás, amely 33 ember halálát okozta a virginiai egyetemen. Amikor Dr. Ann Blake Tracy meghallotta a részleteket, hasonló érzelmeket élt át, mégsem lepődött meg.

Az érzékeny Tracy egyvalamiben nem osztozott a világgal: a meglepetésben. Ez talán szörnyűnek hangzik, de az erőszakos bűncselekmények, öngyilkosságok és az antidepresszánsok közti kapcsolat közel 20 évnyi kutatása után Tracy csak azon lepődik meg, hogy ilyen dolgok nem történnek még gyakrabban.

Egyre több részlet lát napvilágot a gyilkos, Seung-Hui Cho magányos életéről, akinek egy ideje már mentális betegsége volt. Cho ingóságai között a rendőrök pszichés problémák kezelésére felírt gyógyszereket találtak.

Noha a toxikológiai eredmények ismeretének hiányában még korai lenne következtetéseket levonni, Tracy ezekre az eredményekre számított attól a pillanattól kezdve, hogy hallott a virginiai egyetemi lövöldözésről. Dr. Tracy könyvek szerzője (többek közt a „Prozac: panacea or pandora?” című könyvé – a szerk.) , és a International Coalition for Drug Awareness (Gyógyszerekről Tájékoztató Nemzetközi Koalíció) ügyvezető igazgatója. Tapasztalatai szerint, amikor megvizsgálják a sok áldozatot követelő lövöldözéseket, az antidepresszánsok jelenléte ugyanolyan mindennapos, mint a magányé, a levertségé és az őrjöngésé.

„Belefáradtam abba, hogy látom meghalni az embereket, üvölteni tudnék” – mondta Tracy egy telefoninterjú során. „Ez mindennapos ebben az országban. Olyan súlyos, hogy ez szinte hihetetlen. Olyan gyakorivá váltak mára az iskolai lövöldözések, hogy már nem is tudom követni őket. És az ok annyira nyilvánvaló. Még tüzetesebb vizsgálatra sincs szükség ahhoz, hogy kitaláljuk.”

Egy kis lista

2006, Bailey, Colorado – Duane Morrison lelőtt és megölt egy lányt, és szexuálisan bántalmazott hat másikat. Antidepresszánsokat találtak a járművében.

2005, Red Lake Indián rezervátum, Minnesota – Jeff Weise lelőtt és megölt kilenc embert, és ötöt megsebesített, mielőtt öngyilkos lett. Prozacot szedett.

1998, Springfield, Oregon – Kip Kinkel megölte a szüleit, aztán iskolába ment, és tüzet nyitott egy kávézóban, két embert megölt, huszonkettőt megsebesített. Prozacot szedett.

1989, Stockton – Patrick Purdy egy támadó fegyverrel golyózáport zúdított egy játszótérre egy clevelandi általános iskolában, öt gyereket megölt és 29 embert megsebesített, mielőtt öngyilkos lett. Elavilt (régi típusú antidepresszáns) szedett.

„Ez az egész szétválaszthatatlanul összefonódik”

Tucatnyi más példát lehetne felsorolni az iskolai erőszakra és az antidepresszánsok jelenlétére, de a mészárlás nem korlátozódik az egyetemeinkre. A világon számos családot tett tönkre az, hogy antidepresszánst szedő felnőttek követtek el gyilkosságot és öngyilkosságot.

2001 júniusában Texan Andrea Yates megfojtotta öt gyermekét, miközben négy pszichiátriai szer hatása alatt állt, melyek közt szerepelt az Effexor (Efectin).

2004. februárjában Polk városrészben Samantha Hirt órákkal azt követően, hogy bevette a mániás depresszió elleni tablettáját, tüzet gyújtott a hálószobában, ahol két kisgyermeke játszott, bezárta az ajtót, és leült egy heverőre tv-t nézni, miközben a tűz terjedt tovább, és megölte mindkét gyermekét. Effexor (Efectin).

Egy másik hírhedt eset a színész, Phil Hartman és felesége 1998-as halála, egy gyilkosság/öngyilkosság, melyet a feleség követett el (Zoloft); az 1999-es otthoni és hivatali, Atlanta-napi gyilkolászós buli, amit Mark Barton kereskedő követett el (Prozac); az 1998-as lövöldözős gyilkosság, melyben Matthew Beck, connecticuti szerencsejáték-könyvelő lőtte agyon négy munkatársát, majd saját magát (Luvox, nálunk Fevarin); és 1994, amikor Edward Leary bombát robbantott a New York-i földalattin, megsebesítve 48 személyt (Prozac).