Az alább olvasható hozzászólás a HVG vitaminokról szóló legutóbbi átfogó összeállítása kapcsán született. Szerzője elsősorban azt kifogásolja, hogy a HVG egyetértőleg idézi az alábbi kijelentést: „a C-vitamin tabletta rendszeres szedése puszta pénzkidobás”.

(Az alábbi írást a HVG szerkesztősége válasz nélkül hagyta, és – egyelőre? – nem közölte.)

Munkámból adódóan és a 2004 óta több kiadásban megjelent Vitamin ABC – Gyógyítás táplálékkiegészítőkkel című könyv szerzőjeként nem hagyhatom szó nélkül a Vitaminbomba (HVG, 2007. szeptember 22.) című összeállításukat. Bár egyetértek azzal, hogy a természetes eredetű vitaminok bevitele mellett tették le a voksukat – jómagam a legjobb forrásnak a virágport és a méhpempőt tartom –, úgy gondolom, hogy a „Hiedelmek és tévedések a vitaminokról” alcím alatt Önöknek is sikerült szaporítani ezek számát.

Az egyik példa erre – maradjunk most csak ennél – az a külön is kiemelt megállapításuk, hogy „a C-vitamin tabletta rendszeres szedése puszta pénzkidobás”. Először is azért, mert senki sem tudja pontosan, hogy szervezetünknek mennyi C-vitaminra van szüksége. A Magyarországon hivatalosan ajánlott napi 90 mg nevetségesen kicsi mennyiség, hiszen nem veszi figyelembe a környezeti mérgek, elsősorban a cigarettafüst és a kipufogógázok C-vitamin-pusztító hatását. Nem véletlen, hogy a nemzetközi táplálkozástudományban az igencsak konzervatív elvek alapján megállapított ajánlott napi adag (RDA) fogalmát mindinkább felváltja az optimális napi bevitel (ODA) alkalmazása. Bár a C-vitamin valóban szükséges mennyiségét illetően sincs nemzetközi konszenzus – és mint a cikkükben idézett OÉTI-illetékes is megállapította, az adagnak nagyrészt személyre szabottnak kell lennie –, a legtöbb szakember szerint valójában napi 500-1000 mg a szervezet által jól hasznosítható és a veseműködést sem terhelő mennyiség.

Az Önök cikkében említett nemzetközi vizsgálat csupán az aszkorbinsav influenzára gyakorolt hatását elemezte, és ennek alapján kérdőjelezte meg a magasabb C-vitamin-adag bevitelének szükségességét. Mivel azonban tudjuk, hogy a C-vitamin számos élettani folyamatban tölt be kulcsszerepet – sokféle enzimet aktivál, fontos szerepe van a sejtépítésben, részt vesz a csont-, a kollagén- és a porcképzésben, a mellékvesekéreg-hormonok szintézisében, más vitaminokkal együtt hozzájárul a vörösvértestképzéshez stb. –, aligha nevezhetjük pénzkidobásnak a C-vitamin szedését egészségmegőrzés és betegségmegelőzés céljából.

Félrevezető lehet a napi ajánlott bevitel több százszorosának veszélyeivel riogatni az embereket, amikor néhány vitamin-fan kivételével ennyit senki sem fogyaszt, sőt éppen az Önök összeállításából derül ki, hogy a népesség átlagát tekintve a napi bevitel még a napi 90 mg-os hivatalos értéket sem éri el. Ugyanakkor aligha találnak olyan embert, aki pusztán zöldség- és gyümölcsfogyasztással magához tudna venni elegendő C-vitamint.

Igen hasznos összeállításuk sajnos egyáltalán nem tér ki a zöldség- és gyümölcsfélékben található nehézfémszennyezés és más környezeti mérgek (pl. PCB) elemzésére. Pedig ennek is érdemes lenne utánajárni. Talán majd egy másik alkalommal erre is sor kerül.

Kürti Gábor
természetgyógyász, a Natúrsziget portál főszerkesztője

További információhoz l. a Vitaminkeresőnket!