A hatásosság megalapozása: a kulcsfontosságú NIMH vizsgálat

A korai 60-as években a NIMH (National Institute of Mental Health) máig idézett vizsgálatot folytatott le kilenc kórházban. A hat hetes kezelés után a betegek 75%-a „jelentősen javult” vagy „nagyon javult”, míg a placebocsoportban 23% volt az ennyire javuló betegek aránya. A NIMH kutató kimondták tehát, hogy az antipszichotikum bizonyítottan hatásos szkizofréniában.

Ám amikor három évvel később a NIMH kutatók nyilvánosságra hozták az egyéves követéses vizsgálat eredményét, legnagyobb meglepetésükre az derült ki, hogy a placebóval kezelt betegek – szemben az antipszichotikummal kezelt betegekkel – kevésbé valószínűen kerültek ismét kórházba. Ez az eredmény riasztó lehetőséget vetett fel: bár az antipszichotikumok hatásosak rövid távon, a velük folytatott hosszú távú kezelés az embereket biológiailag sérülékenyebbé teszi a pszichózisra, ezért a betegeket gyakrabban kell újra kórházba felvenni.

Gyógyszermegvonásos vizsgálat

Megriadva a felkavaró jelentésektől, a NIMH két gyógyszermegvonásos vizsgálatot végzett. Az eredmények szerint a gyógyszerelhagyás utáni visszaesések száma egyenesen arányos volt a kezelés alatt alkalmazott antipszichotikum mennyiségével. A placebóval kezelt betegek mindössze 7%-a esett vissza 6 hónap alatt. Ezzel szemben a legalább 300 mg antipszichotikumot kapó betegek 23%-a, a 300-500 mg antipszichotikumot kapó betegek 54%-a, a több mint 500 mg-ot kapó betegek 65%-a esett vissza 6 hónap után. A kutatók következtetése: minél nagyobb adag antipszichotikumot kaptak a betegek, annál valószínűbben estek vissza a pszichózisba a gyógyszer elhagyása után. A súlyos gyanút más kutatások is megerősítették, kiderült, hogy a visszaesés valószínűbb, ha a betegek antipszichotikummal kezelték, mintha gyógyszerrel nem kezelték.

Bockoven vizsgálata is azt igazolta, hogy az antipszichotikus kezelés krónikus beteggé teszi a szkizofréneket. Adatai szerint a gyógyszermentesen kezelt betegek 45%-a nem esett vissza 5 év alatt, és 76%-uk tudott visszailleszkedni az életbe, míg a gyógyszeresen kezelt betegek 31%-a nem esett vissza 5 év alatt, és sokkal rosszabbul illeszkedtek vissza ez életbe.

Gyógyszeres kezelés – szemben a kísérleti ellátással

Az antipszichotikumokkal szemben megjelent kételyek miatt a NIMH vizsgálni kezdte, vajon az első epizódú szkizofrén betegek (a betegség először jelenik meg életükben – Sz. G.) kezelhetők-e antipszichotikum nélkül. Az 1970-es években lefolytatott három NIMH vizsgálat lényege, hogy a gyógyszerrel nem kezelt betegek jobban jöttek ki a betegségből, mint az antipszichotikummal kezeltek. Carpenter 1977-ben azt jelentette, hogy a nem gyógyszeresen kezelt betegek 35%-a esett vissza az elbocsájtást követő egy éven belül, míg az antipszichotikummal kezeltek 45%-a. A nem gyógyszerrel kezelt betegek ritkábban szenvedtek depressziótól, kiégett emócióktól, mozgászavaroktól. Egy évvel később Rappaport és munkatársai azt jelentették, hogy a nem gyógyszerrel kezelt betegek 27%-a, az antipszichotikummal kezeltek 62%-a esett vissza a kórházból való elbocsájtást követő 3 évben. A harmadik vizsgálat hasonló eredményekről számolt be.