Carpenterék kommentárja: „Felvetjük azt a lehetőséget, hogy az antipszichotikus kezelés némely szkizofrén beteget sokkal sérülékenyebbé tesz a jövőbeni visszaesésre, mint ami veszély fennállna a betegség természetes (nem gyógyszerelt) lefolyása esetén.”

A 70-es évek vége felé két kutató, Guy Chouinard és Barry Jones megmagyarázták, miért is jelenti a pszichózis fokozott kockázatát az antipszichotikus kezelés. Az antipszichotikum blokkolja az agyban a D2 receptorok 70-90%-át, s mivel a dopamin nevű transzmitternek meghatározó szerepe van a pszichotikus tünetek kialakulásában, akutan jól hatnak e szerek. Ám az agy kompenzálni igyekszik az átmenetileg működésképtelenné váló receptorokat, és újakat „növeszt”, vagy 30%-al többet. Amikor később elhagyják az antipszichotikumot, akkor a betegnek több D2 receptora lesz, mint a kezelés előtt volt!

A gyógyszer idézi elő a visszaesésre való hajlamot

A két kutató következtetése:
„A neuroleptikumok dopamin szuperérzékenységet idéznek elő, amely elvezet a mozgászavarokhoz és a pszichotikus tünetekhez. Ebből következik, hogy a visszaesésre való hajlamot nem a betegség természetes lefolyása eredményezi, hanem maga a kezelés … és így a folytonos neuroleptikus kezelést is maga a neuroleptikus kezelés teszi szükségessé.”

Vagyis a gyógyszerrel nem kezelt betegek nagy része nem esik vissza, míg az antipszichotikummal kezelteknek jó esélyük van arra, hogy sorozatos visszaeséssel krónikus beteggé váljanak.

* * *

A cikk folytatásából kiderül, milyen meglepő eredményt hoztak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kutatásai a fejlődő országokban, szó esik az MRI- és a visszaesés vizsgálatokról, a gyógyszerszedés veszélyes mellékhatásairól, új kezelési modellek kidolgozásáról, valamint a fokozatos gyógyszerelhagyás lehetőségéről. A folytatáshoz és Szendi Gábor kommentárjának olvasásához kattintson ide.