Jó, most már értjük, azért kellenek a jó barátok, hogy legalább mi, azonos génűek tartsunk össze. Következő leckénk az, hogy megértsük a férfi és a női lélek titkát.

A férfi és női barátság evolúciója

Lionel Tiger érdekes elmélettel hozakodott elő, hogy megmagyarázza a férfiak és nők barátságának eltérő jellegét. Mert hogy merőben más jellegűek. A férfiak az ősidőkben erősen egymásra voltak utalva a vadászatban, harcban, mint most a BKV-ellenőrök a mozgólépcső tetején, s ezért nagyon fontos volt, hogy képesek legyenek egymással kooperálni, egymásban megbízni, egymásért áldozatokat hozni: ez a férfi barátság genetikailag beégetett alapja.

Ezzel szemben a nők mondjuk bogyókat, gyümölcsöket, szöcskéket gyűjtögettek, s ebben egymásnak inkább vetélytársai, mint szövetségesei voltak, hiszen egymás orra elől halászták volna el, amit találnak. Bennük nem alakult ki ez a nyájösztön, amit futballmérkőzéseken mind a pályán, mind a lelátókon megfigyelhetünk. A nők mindig individualistábbak voltak, mert a férfiak együtt mentek el bölényezni, a nők meg otthon maradtak, és magányosan söprögették a kunyhót, csiholták a tüzet, vigyáztak a gyerekekre, vakarták a bőröket. Most kibontom, micsoda különbségekhez vezetett ez.

A férfi barátság

A férfiak barátságát vizsgálva általános megállapítás, hogy a férfiaknak sokkal több barátjuk van, baráti körük kiterjedtebb. Ennek oka részben az, hogy mint láttuk, génjeikben hordozzák a brancsba tartozás vágyát, másrészt a férfiak többet vannak távol az otthontól, tradicionális okokból több a szabad idejük, társadalmilag elfogadottabb, hogy a férfiak barátaikkal ide-oda grasszálnak, együtt sportolnak, kártyáznak, isznak. Ha egy nő csinálná ugyanezt, például egyedül menne el egy szórakozóhelyre, az kifejezetten kihívó volna sokak számára, mint amikor egy gazella fel-alá sétálgat az oroszláncsalád előtt.

A férfibarátság tartalma általában a hűség, a lojalitás, s a férfiak kapcsolata főként az „együtt csinálásban” merül ki. Ezért a férfiak mindig is kedvelték a csapatsportokat, a közös aktivitást. Szarvast vagy labdát kergetni ugyanaz az élvezet. Vannak olyan nézetek is, hogy ezek a kapcsolatok valójában nem is barátságok, hanem sokkal inkább „program kapcsolatok”, teniszpartnerségek, ivócimboraságok stb. Ha innen nézzük, kicsit megcsappan a szemünkben az igaz barátok száma. Vagyis úgy tűnik, a férfiakat inkább sok, de felszínesebb kapcsolat jellemzi.

A férfi szerephez hozzá tartozik az erő és a magabiztosság, legalábbis annak látszata, s gyengeségnek minősülne, ha szorongásaikról, félelmeikről őszintén beszélnének. A férfiak nem szeretnek magukról vagy érzéseikről beszélni, inkább összetörnek valamit, az is elég beszédes. Egyszóval a férfiak utálnak lelkizni, vagy ha mégis erre vágynak, akkor ezt családtagjaikkal teszik meg. Bizonyos körökben ezt a rendőrség megérkezése szokta zárni.

Ahogy egy kutató megfogalmazta, a férfiak szociálisak, de nem intimek. Ha egy férfi vallomásokkal traktálja barátait, azok rögtön tudják, hogy nagy baj lehet. Kutatók három fontos okot látnak arra, hogy a férfiak ilyen távolságtartóak egymással szemben: az egyik a tradicionális marlborós, borostás férfiszerep, a másik az óhatatlanul köztük bujkáló vetélkedés, s a harmadik a rejtett félelem a homoszexualitástól. Illetve a homoszexuálisok valószínűleg a rejtett heteroszexualitásuktól félnek.