Csalódni fog, aki valami duhaj ódára vágyik, amelyben minden igaz magyart a nemes nedű moderált vedelésére buzdítok, s elferdített tudományos koholmányokkal erősítem meg rossz szokásaiban. Szembe kell néznünk a rideg ténnyel: az alkohol bor formájában is csak idegméreg.

Hiába ősi, hiába mitizált, hiába kulturálisan legitimált… Lehet persze továbblapozni, de akkor Ön sosem tudja meg, hogyan vezetik orránál fogva, hogy veszik rá az egészség nevében az egészségkárosításra.

Na ja, hogy már az ősi kultúrák is fogyasztottak bort, az nem érv semmire, mert ugyanez elmondható a kábítószerekről, a dohányzásról, az emberhúsról és sok más egészségtelen dologról.

Azért fussunk le egy historikus kört

Nem hogy „már a görögök”, de már az ősi Egyiptomban, Mezopotámiában és lényegében az egész Közel-Keleten ismerték a szőlőt és a belőle készíthető bort. Az ember legalább 9000 éve csiszolgatja a borkészítés tudományát. Az egész a Fekete-tenger partján kezdődött, aztán mint a vadszőlő indái, futottak szét egész Közel-Keleten. A világ borszőlőinek 99%-a az eurázsiai Vitis vinifera leszármazottja. A dolog különös, mert Észak-Amerikában is rengeteg vadszőlő faj volt honos, olyannyira, hogy az ott turistáskodó vikingek Szőlőföldnek nevezték az újföldet. De az őslakosok valahogy mégsem találták fel a bort, ők a kakaóra és az emberáldozatra koncentráltak.

Persze minden népnek van valami bugyuta története a bor felfedezésére. A perzsák királya, Jamsheed imádta a szőlőt, és egész évre bespejzolt belőle nagy edényekben. Az egyik azonban megerjedt, és egyik háremhölgye, kinek kínzó fejfájása volt, véletlenségből ivott belőle. A lötty hatására álomba merült, s fejfájása elillant. Persze rohant elmondani urának, s lőn bortermelés Perzsiában.

A Biblia szerint meg Noé ültette el a szőlőt az Ararát hegy oldalába, s készített belőle bort. Talán ez jár a legközelebb az igazsághoz, mert az Ararát a mai Kaukázusnak felel meg. Noé bárkáján megbújhatott egy borkereskedő házaspár is, mert aztán igencsak elszaporodtak ezen a vidéken. Hogy ez az Isteni terv része volt-e vagy inkább a Sátán műve, nem tudni. Mindenesetre Mezopotámiába is borkereskedők hurcolták be a földi paradicsomot ígérő bort, oly sikert aratva, hogy a sumérek is őstermelőkké váltak, s a bort – agyagtábláik szerint – gyógyszerként is használták. Az egyiptomiak ugyancsak mitizálták a bort, ők Osiristől származtatták, ami igen megtisztelő bearanyozása az Ismeretlen Kufárnak, aki először oldalgott be borostömlőjével a királyságba. Számos egyiptomi boros bödönt találtak, melyre akkurátusan rányomták a bödön tulajdonosát, a bor fajtáját és származását.

Legalább hatféle bort termeltek, ami a dolog komolyságára is utal. A papiruszokat bogarászó tudósok részletes gyógyászati ajánlásokat is találtak. Az indiaiak szintén sokra becsülték a bort, a Védákban található Ayur-Véda részletesen tárgyalja, mire, hogyan kell használni a bort. Jó álmatlanságra, szomorúságra, fáradtságra, étvágyfokozó, emésztést serkentő, de mértéktelen fogyasztása betegséget okoz.

Mi mentette meg az európai szőlőt?

A Vitis vinifera még Kínát is meghódította, mikor i. e. 2. században Zhang Qian hivatásos földrajzi felfedező először kezdte kitaposni a selyemutat Közép-Ázsia irányába, majd tízévi be nem tervezett raboskodás után visszatért a hírrel, hogy vannak ezek a bogyók, melyekből remek ital készíthető. Mivel szőlővesszőket is vitt haza, a Han dinasztia uralkodói megismerhették a bor örömeit.