A görögök természetesen Dionüszosznak tulajdonítják a bor felfedezését, de prózaibban Egyiptom irányából érkezett Krétára kereskedők butykosaiban, majd onnan a kontinensre. Az Iliász és az Odüsszeia bővelkedik leírásokban, melyekből bárki megtudhatja, milyen elterjedt is volt a bor már i. e. 1600 körül is. Európában aztán a rómaiak terjesztették el, akik igen nagy szakértelemre tettek szert a borkészítésben, szőlőnemesítésben, a szőlő betegségeinek kezelésében. Már használtak fahordókat és üvegeket.

A szőlő- és bortermelés meghódította egész Európát, de amikor az 1500-1600-as években Amerikában is el akarták terjeszteni, különös módon csak Mexikóban, majd később Kaliforniában sikerült; mindenhol másutt a tövek két-három év után kipusztultak. Jobban alakultak volna a dolgok, ha valaki fog egy mikroszkópot és megfejti a talányt, de hát mindenki aranyat ásott, vasutat épített vagy leitta magát.

Így aztán a válasz sokba került Európának. Az egész a botanikusok gyűjtögető életmódjának köszönhető. Addig-addig ette a fene az angol Királyi Botanikus Kert egyik munkatársát egy eredeti amerikai szőlőtőért, míg végre 1863-ban megszerezte, s vele Európának a filoxérát. A filoxéra végigsöpört Európán, s csak az mentette meg az európai szőlőt, hogy Thomas Munson texasi növénynemesítő rájött: a filoxérával szemben immúnis amerikai szőlővel kell beoltani az európai fajtákat. De alig múlt el a veszély, jött Amerikából a peronoszpóra, amely csak a bordói lé hatására adta fel gonosz terveit.

Még pár szót szenteljünk Kalifornia bortermelésének. San Diegóban először Junipero Serra atya telepítette az első ültetvényt, majd még nyolcat, de aztán jött egy magyar, Haraszthy Ágoston nemes, aki 1840-től Kaliforniába települt és intenzíven borászkodni kezdett. Mellesleg San Diego első seriffje is ő volt, de nevét inkább a „kaliforniai bor atyja”-ként őrzik Amerikában, hisz ő teremtette meg Kalifornia máig virágzó boriparát.

Tudomány és propaganda

Kérdezhetnénk, mi szüksége van a bortermelőknek kacsatenyésztésre? A válasz roppant egyszerű. Tudományos kacsákról van szó, melyek hamis megnyugvást keltenek, s fellendítik a borfogyasztást. Persze nem minden kutató a bortermelők ügynöke. De az is valószínűsíthető, hogy nem az absztinens kutatók mutatják ki a moderált borfogyasztás szív- és érrendszert védő hatásait, hanem azok, akik amúgy is iszogatnak. Na meg mindig vannak divattémák, és ha valaki belekóstolt a könnyű sikerbe, szeretne szörfölgetni tovább a siker hullámain, újabb és újabb igazoló vizsgálatokkal árasztva el a világot. Az igazság az, hogy mindig gyanús az, amit kórusban mondanak. S ilyen a vörösbor egészségvédő hatása.

Az egész történet a Samuel Black ír orvos által 1819-ben felállított francia paradoxonnal indult: meg kellett magyarázni, miért alacsonyabb a francia emberek szív- és érrendszeri halálozása sok más országhoz képest. Százhatvan évvel később valaki rábukott a témára, hogy netán a franciák nagy vörösborfogyasztása miatt van az egész. A statisztika bejött. Nemcsak a franciáknál, de más országokban is: ahol az egy főre jutó vörösborfogyasztás nagyobb volt, ott kisebb volt a szívhalálozás. Az ilyen témákra gyorsan ráharapnak azok, akiknek amúgy nincs épkézláb ötletük, mit is kutassanak. A baj csak az, hogy egyetlen faktort kiragadva mindig ki lehet hozni ilyen eredményeket, az orvostudomány tele van hasonló kártékony mítoszokkal.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

A cikk folytatásából többek között kiderül, mi véd a vörösborban, és hogy a mítosz alkoholban oldódik. Megismerkedünk az alkohollal mint „védőitallal” is. A folytatáshoz kattintson ide.

További hírek és aktualitások Szendi Gábor honlapján.