Tudod, min gondolkodtam reggel, amikor próbáltam visszaszundikálni kicsikét? Mi ez a döbbenetes számismétlődés nálunk a családban? Azonos számok, hasonlók, visszatérők… Mintha csak rejtjeles üzenetek lennének! Mondani akarnak valamit? De mit? És miért?

Barátnőm (továbbiakban csak B.) bólintott azzal a jellegzetes, tisztánlátókra jellemző, bölcs, titokzatos, megnyugtató mosolyával: Majd rájössz, ha végigvezeted az „egészet”, sugározta erre egész lénye, szó és hang nélkül, gondolatilag – azaz telepatikusan. Ábrándozz csak a csevegésünkről tovább…

– Oké. Akkor úgy folytatjuk, hogy tovább gondolkodom. Szóval… Ma 7-e van és Rezső névnap. 12 éve halt meg az Anyám (a „második anyám”). Ő és Rezső Apám ikrek voltak. Édesanyám testvérei. 12-ben született. Köztem és a bátyám között 12 év a különbség, a fia ennyivel fiatalabb nálam, a fiamat meg a másik unokatestvére előzte meg ennyi meg évvel! Aztán Nagyanyám Mária volt. A névnapján, szeptember 12-én volt a „kettős szülése”. Tehát 12-én születek… Csak a Mária nevet arra már az Édesanyám viselte. Így lett Irén. (És azért adott nekem is I betűvel kezdődő nevet – fűzöm tovább gondolatban a gondolatot, hiszen Anyám döntötte el, mi legyen a nevem, nem az Édesanyám. Az csak a Máriához ragaszkodott másodikként, aztán azt nem írták be az anyakönyve mégsem! (50-es évek voltak…)

– És a 7-ről? – faggat mindentudó pillantással B., miközben cigarettára gyújt, lassan, jellegzetes mozdulattal. Mi jut eszedbe még?

– Tudod, hogy 7-én születtem! 7 hónapra. (Bólint.) Gizella névnapkor. Így hívták az apai nagymamámat, és 7-én született ő is. De melyik hónapban? Ki tudja? Nem mondta szegény apám sosem! (Én meg nem is kérdeztem, az igaz…)

– 7-én, 7 hónapra, meg 7 napra – neveti el magát B., vidámra váltva, hirtelen.

– Lehet… Nem napokat számolt az Édesanyám – csak hónapokat! Azt viszont megjegyezte, mikor sírtam föl (0 óra 35 perckor)! Mindegy: marad a 2 és 7!

– Az 27…

– Jééé! 27 évesen lettem terhes az első fiammal! 28 voltam, amikor megszületett! Ezekből áll a „születési száma” is! (82. 08. 02.) És akkor költöztünk vissza, vagyis haza!

– Kisfiad meg májusi, mint te…

– Igen. A bátyám névnapján, 23-án született. Este. 9 óra 3 perckor. A 9 pedig osztható 3-mal! Háromszor! (Csak nem az a bizonyos harmadszori leszületés, amit a regressziós hipnózis során láttam, a bioenergetika – természetgyógyászat tanfolyam során?)

B. mosolyog… Mintha csak azt sugallná: „érted-e már”?

– És május az 5. hónap. Ha a 2-t és a 3-at összeadom, 5-öt kapok. Ha az 5-hoz 2-t, 7-et! Az akkor azt jelenti, hogy…

Döbbenten nézek B-re: arca csillog, szeme fényes – mintha csak egy másik dimenzióban járna…

Aztán néma csend. Percek múlva szólal meg újra:

– Nos? Honnan a sok 12?

– Te tudod! Én csak tippelek. A 3×4-re elsőként. Ebbe a 2×4 variáció is belefér! És a 3 meg 6 is! (Párom 3. hó 6-án született – és még két családi barát is – ez éppen három!) Sőt az 5 és a 2 is! (2×5=10+2=12, más: 2×5=10, vagyis 1! 1+2 pedig 3!) Arról még magamnak se „szólok”, hogy anyai ági hozzátartozóim 75 évet éltek (megint a 12!), apám 82 volt, amikor eltemettük. Akkor az már csak hab a tortán, hogy első szerelmem 35-ben, életem párja 53-ban született (8:8), fiam 85-ben…

– Az egy másik vonat – olvas a gondolataimba B, és egy bögre kávét nyom a kezembe. Mire elkortyolgatod, talán sikerül rájönnöd néhány dologra. Az évszámokra érdemes még figyelned: mi történt veled, mikor…

– Mit tudhatok meg belőlük? – fog el az incselkedés.

– Amire spirituálisan képes vagy! Illetve ami számodra meg van engedve! Mert vannak dolgok, amelyeket NEM TUDHATSZ MEG!

– Tudom…

– Akkor meg nyugi! Kitöltőd a lottót a visszatérő számaiddal – kacsint rám Barátnőm huncutkásan, s máris meg van oldva minden rejtély!

– Értettem! – felelem nevetve, és célba veszem a bögrényi kávét.

Nagy Ildikó
A szerző rovata a VIRTUS.HU portálon: nagyildiko.virtus.hu