Az Interpressz Magazin által szervezett rendezvény vendége ezúttal Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus volt, aki a (magyar) géniuszokról, illetve a géniuszvesztés okairól tartott előadást. A nemzetközi hírű orvos-genetikus évtizedek óta kutatja a „zseniség mibenlétét”.

Vagyis azt, hogy mi áll a különleges képességek hátterében, és hogy ezek a képességek vajon mennyiben örökölhetők.

A professzor – a közérthetőség kedvéért – egy 2×4 faktoros talentummodell segítségével mutatta be a géniusszá válás kritériumait, a kibontakozást befolyásoló tényezőket. (Kreativitás, általános értelmi adottság, speciális mentális adottságok, motivációs adottságok – ehhez járulnak a külső hatások: család, iskola, kortárs csoportok, társadalom.)

Négy terület, melyen a talentum korán megmutatkozik

Már az ókori görögök fölfigyeltek rá, hogy négy olyan terület létezik, melyen a kivételes talentum nagyon korán megmutatkozik. Ez a zene, a költészet, a vizualitás és a matematika. (Weöres Sándor például 3-4 éves korától komoly művészi értéket képviselő verseket írt, míg Picasso szintén e kor körül alkotta első, zseniális festményeit.)

A kreativitásra mint a géniuszok legmeghatározóbb adottságára csak az 50-es évektől figyeltek föl; egész addig ugyanis úgy vélték, hogy a zseniség legfőbb kritériuma a „kiemelkedő okosság”; vagyis ahhoz, hogy valaki lángész legyen, elegendő, ha nagyon okos. Az 50-es évek válságos időszakában azonban a tudósok kezdték gyanítani, hogy ennél azért bonyolultabb a helyzet. A felismerés ezúttal is az USA-ból érkezett, egy sajátos kutatás eredményeként.

A szakemberek – végignézve az Egyesült Államok történelmén – arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon kik azok a neves személyiségek, akik „Amerikát Amerikává tették”. A 200 tudósból, művészből, államférfiből álló lista láttán beigazolódott (a ma már talán nem annyira meglepő) feltevés, hogy az igazán kiemelkedő emberek, a társadalmi-tudományos-gazdasági fejlődést előmozdítók nem a hajdan volt „eminens” diákok köréből kerültek ki, sőt – mai szóhasználattal élve – kifejezetten deviáns gyerekek voltak, beilleszkedési nehézségekkel és számtalan pótvizsgával a hátuk mögött. Ők azok, akik sehogy sem találták a helyüket a fennálló társadalom keretei között, mely értetlenül nézte „képtelen”, forradalmi ötleteiket.

A géniuszok elkallódásának okai

Az előadás második nagy kérdése: elég támogatást kapnak-e a magyar géniusz-palánták, vagy hagyjuk elkallódni őket? Az igazi kérdés tehát – Czeizel Endre szerint – nem kevesebb, mint az, hogy „érdemes-e magyarnak lenni”?

A zseniveszteség okai címszavakban: a történelmi körülmények, a gazdasági helyzet, a pedagógiai felkészületlenség, a társadalmi intolerancia és a géniuszok önpusztítása.

A zsenik nemcsak környezetükkel, hanem önmagukkal is örök harcban állnak; elég a hazai művészvilág néhány nagy lángelméjére gondolnunk, József Attilától és Adytól kezdve Gulácsy Lajoson, Csontváryn, Kondor Bélán át Bartók Béláig és Liszt Ferencig. Hiperérzékenységük, megalkuvásra képtelen természetük, meg nem értettségük gyakran az önpusztításba sodorja őket. A zsenivesztés kérdését vizsgálva érdemes megállni egy pillanatra a nemek különbségénél is, hiszen összesítve több lexikon adatait, tény, hogy a géniuszok egészét tekintve 96% a férfiak és mindössze 4% a női géniuszok aránya. (Ha megnézzük a Nobel-díjasok listáját, látható, hogy a nők mindenekelőtt az irodalmi és a béke Nobel-díj kategóriákban járnak elöl.)

A válasz – Czeizel Endre szerint – összetett: feltehetően összefügg a biológiai, majd társadalmi alapon meghatározott női/férfi szerepekkel. A nő az emberré válás produktumában a reprodukcióra, míg a férfi a produkcióra determinálódott. A biológiai adottságokhoz hozzájárult a társadalom által szabályozott női és férfi „feladatkör”, mely a nők számára kevesebb kiugrási (tanulási) lehetőséget biztosított évszázadokon át. Egy genetikus professzort azonban ennél a ténynél – mint mondta Czeizel Endre – persze jobban foglalkoztatja az a kérdés, vajon van-e olyan genetikai különbség a nők és a férfiak között, mely előidézi ezt az arányt.

Az anyai gének a felelősek

A férfi és női népesség általános értelmi szintjét vizsgálva kitűnik, hogy a legradikálisabb eltérés a két végletben, vagyis az értelmi fogyatékosok (az értelmi fogyatékosok között 30%-kal több a férfi, mint a nő), illetve a géniuszok esetében mutatkozik. A professzor szerint ezt a tényt magyarázza, hogy a nőkben lappangó átlagostól eltérő (hibás vagy kiváló) gének a fiaikban jelennek meg, tehát az értelmi fogyatékos és a zseni férfiak többségéért az anyai gének a felelősek.