Mivel az erőforrásválság és az ellátási nehézségek elsősorban a városokat érintik, célszerű falura költözni, állítja Ön, majd „megjósolja”, hogy újra előbukkannak a rég eltűntnek hitt szakmák, a kovács, a szíjártó, a takács, a molnár, a fazekas, a tímár, a bognár és így tovább. Úgy véli, hogy hasznossá válik a földművelés hagyományos módszereiről és kézműves mesterségről szóló még meglévő tudás ápolása és bővítése. Szükség lesz az alapvető ellátás (erőforrás és víz) megszervezésére. Javasolja, hogy „tegyünk szert olyan hasznos ismeretre, mely egyrészt segítheti túlélésünket, másrészt nagyobb értékkel ruház fel minket élve, mint holtan. Ismerjük meg a gyógynövényeket és vigyázzunk az egészségünkre” – ez a Natúrsziget látogatói számára már most is igen rokonszenves célkitűzés. További javaslata, hogy „keressük hasonló emberek barátságát, és lehetőleg együtt telepedjünk le, egy városoktól távolabb fekvő faluban, valamint halmozzunk fel minél több tudást a fejünkben, és ha tehetjük könyvek formájában is, mert azok hozzáférhetők villamos eszközök nélkül is. Keressünk hasonlóan képzett embereket, hogy együtt gondolkodhassunk. Ha van napelemünk, akkor egy hordozható számítógép jó befektetés lehet – főleg kutatók számára.” Összefoglalva és szándékosan sarkítva a mondandóját: lépjünk vissza az időben 80-100 esztendőt? Valóban ez a megoldás?

Amíg nem találunk az olcsó olaj, gáz és szén helyére ugyanilyen könnyen hozzáférhető és olcsó erőforrást, ekkora mennyiségben, addig ne számítsunk arra, hogy a tudomány vagy bármi más megment minket. Olcsó olaj és gáz nélkül nincs korszerű közlekedés, távközlés, szállítás, nyersanyaggyártás és mezőgazdaság. Ezek nélkül, akár tetszik, akár nem, vissza kell lépnünk az időben és a népesség számában is.

A tanulmányban olvashatunk egy optimistább, sikeresnek mondható forgatókönyvről is. Ebben szerepel az egész emberiséget fenyegető veszély felismerése, tudatosulása, a takarékoskodás és a jövőcentrikusság. Mint írja, „a rendkívüli helyzet kivételes alkalmat kínál az emberek szellemi megújulásához, a fogyasztói társadalom lelkileg megalázott és megnyomorított polgárai emberibb módon kezdenek élni. Gyermekeik már igazi személyiségekké válhatnak. A felszabaduló hatalmas emberi erőforrások akkora lendületet adnak az átalakulási folyamatnak, hogy száz-kétszáz éven belül az emberiség életrendjét fenntartható pályára sikerül állítanunk.” Ön szerint melyik változatnak van nagyobb esélye, és miért?

Ismerve az ember természetét, reklámok által átgyúrt agyát, gondolatait, genetikai örökségét, mely a rövid távú túlélést segíti elő, szerintem a borúlátó forgatókönyv esélyesebb. Ugyanakkor ha elgondoljuk, hogy az emberek egy része már most is látja a bajt, és cselekedne is, esélyes a jobb kimenetel is, legalábbis a tenni kész csoportok, közösségek számára. Valószínű, hogy a két út mindegyike megvalósul majd, csak más-más közösségek számára.

Köszönöm, hogy válaszolt a Natúrsziget kérdéseire.

Kürti Gábor