A férfi evolúciós megformálásában döntő szerepet játszott az az elv, hogy csak azoknak a férfiaknak maradt fenn a génje, akiknek gyermekei sikeresen felnőttek és szaporodtak. Ez egy szelekciós tényező. Egy nő megtermékenyülni házasságon kívül is tudna, de általánosságban véve gyermekeit biztonságban fölnevelni még ma is csak házasságban képes. A házasságra és az apára tehát elsősorban a férfi eltartó szerepe miatt van szükség. Az evolúciós kirakósdiban tehát már látjuk, hogy valamiképp motiválni kell a férfit, hogy akarjon eltartó lenni.

Mint könyvemben is tárgyalom, a nőnek a partnerválasztásban rendkívül fontos a férfi társadalmi dominanciája, ami garancia a tőle elvárt anyagi biztonságra és védelemre. Évmilliók során a nők mindenféle stratégiákat fejlesztettek ki arra, hogy az udvarlás során felmérjék a férfi önzetlenségét és nagyvonalúságát, illetve későbbi keresőképességét. Természetesen a férfiak is rájátszanak erre, amikor anyagi lehetőségeik függvényében virággal, csokival, éttermi meghívásokkal, ékszerekkel és nercbundákkal bizonyítják eltartó-képességüket. Így van ez minden monogám fajnál, ki élelmet hord a nőstényhez, ki fészket épít, ki Windowst telepít. A lényeg: bizonyítani, hogy „velem jó dolgod lesz”. A nő – persze finoman és a férfi által is elfogadottan, de – feltételekhez köti a szexet, a nő tehát mindig megfontoltabban szenvedélyes.

A nő arra törekszik, hogy csak tartós kapcsolatba szüljön gyereket. Erre számos technika fejlődött ki. A szerelem és az ismételt szexuális orgazmusok hatására felszabaduló oxitocin hormon hatására a férfiben és a nőben kölcsönösen erős kötődés alakul ki. Ezenfelül a nőben évmilliók alatt kialakult evolúciós szűrők biztosítják, hogy a megtermékenyülés valószínűsége a kapcsolat tartósságával növekedjen.

Az úgynevezett funkcionális, vagyis orvosilag nem indokolt meddőségek jó része a kapcsolati bizonytalanság miatt alakul ki (Szendi, 2007). Újabb vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az akár a magzat halálához is elvezető preeklampszia akkor alakul ki, ha a nő immunrendszere még nem fogadta el a férfi – spermáján keresztül észlelt – genetikai identitását (Robillard és mtsi., 1999). Négy hónapos együttlét után kialakuló terhességben a preeklampszia esélye 40%, míg egyéves szexuális kapcsolat után ez a kockázat 5%-ra csökken (Robillard és mtsi., 1994).

A férfi házassága

De miért ilyen buzgók a férfiak? Természetesen az egyik kézzelfogható ok a szex, ez az, amit cserébe kapnak verejtékükért. Az állandó, garantált szexpartner biztosításának legjobb módja a tartós kapcsolat. Ez a házasság. A „járás” és az „előházasság” modernkori termék, csak manapság lehet a gyermekszülés kockázata nélkül tartós szexuális kapcsolatot létesíteni, korábban a nő számára az ilyesmi túl nagy kockázattal járt volna.

Az evolúció kedveli a nem tudják, de teszik elvet, ennek szolgálatában áll például a szerelem. A szerelem arra ösztönzi az embert, hogy a másikat kizárólagos szexpartnernek tekintse. Valójában a kizárólagosság – legalábbis annak látszata –, mindkét félnek érdeke. A nőnek, hogy magához láncolja a férfit, a férfinek, hogy biztos legyen apaságában. A folyamatos „szex-ellátottságon” túl évmilliók során a férfiakban nyilván kialakult az „apaösztön” is, vagyis hogy érezzenek késztetést a család ellátására, máskülönben éppen a terhesség késői szakaszában és a szoptatás alatt hagyná ott minden férfi a feleségét, amikor a szex már nem működik.