Mint tapasztaljuk, sok férfi számára, aki túlságosan hedonista és nárcisztikus motivációkból választotta a házasságot, ez komoly próbatétel, hisz felfüggesztődik és lanyhul a szex, csökken a nő részéről a férfi felé irányuló figyelem. Persze az ekkortájt fellépő férfihűtlenséget felfoghatjuk olyan stratégiának is, amely akkor lazít a „párőrzésen”, amikor az apaság már nem kerülhet veszélybe, viszont a „kalandozások” növelhetik az elpottyantott gyermekek révén a szaporodási sikert. Az ősidőkben ebben a helyzetben a nő már ki volt szolgáltatva a férfinek, és ilyenkor nem egy férfi vissza is él a helyzettel.

A gyermek a férfi invesztáló hajlama nélkül nem nőne fel, viszont a férfi általában csak akkor hajlandó egy gyerekbe invesztálni, ha az garantáltan az övé. A garanciát azonban csak a kizárólagos szexuális birtoklás biztosítja, vagyis a férfinek a rejtett ovuláció jelensége miatt folyamatos és szoros párőrzést kell alkalmaznia. A rejtett ovuláció azt jelenti, hogy a nő termékeny időszakának nincsenek látványos és biztos jelzései, ezért a férfi csak folyamatos jelenlétével tudja valamelyest garantálni, hogy az utód valószínűsíthetően az övé legyen. Ez persze az esetek 1-30%-ában hiú remény, mert mint láttuk, a nők kettős stratégiája miatt a nő igen sokszor a férjnél „jobb géneket” nyújtó szeretőtől esik teherbe (Anderson, 2006).

Ugyanakkor vannak ősi társadalmak, pl. a Kolumbiában és Venezuelában élő barik és a paraguayi achék, akik számára az apaság nem világos fogalom, és úgy hiszik, a gyereknek egyszerre több apja van. Ennek ellenére férfiak és nők tartós kapcsolatokban élnek (Barash és Lipton, 2001), ami arra utal, hogy a férfi az apasági garanciák nélkül is hajlandó megtelepedni pl. a szexért, az érzelmi kötődésért, a munkamegosztásért. Ezek a társadalmak a rejtett ovuláció egy másik lehetséges értelmezését illusztrálják. E szerint az apaság bizonytalanságban tartása közösségi kohéziós erő, csökkenti a csecsemőgyilkosságnak és a férfiak egymás közti rivalizálásának a kockázatát, és az élelem megosztásával növelik a gyermekek felnevelésének esélyét. Az ilyen társadalmakra jellemző a közös vadászat és a zsákmány közös elosztása.

Az apaság szigorú védelme tehát ott kezdődik, amikor egy kultúra tisztába jön az apaság fogalmával. Ezt sokan jogosan a magántulajdon kialakulásával hozzák kapcsolatba, ugyanis az erőforrások fölötti egyenlőtlen eloszlás kialakulása eredményezte a vagyoni előnyből származó szaporodási előnyt. Mint korábban láttuk, a férfiak agyában valószínűleg külön modul foglalkozik azzal, mennyire hasonlít a gyermek őrá. A nő rokonai buzgón bizonygatják, a férfi rokonai még buzgóbban meg akarnak győződni az apa-gyerek hasonlóságról. A férfiak – szemben a nők 35%-ával –, 90%-ban azokat a gyerekarcokat preferálták, akik hozzájuk hasonlítottak (Platek és mtsi., 2002). Az őskorban az ilyen vizsgálódáson életek múlhattak, de még ma is szoros kapcsolat van az apa invesztálási hajlandósága (Apicella és Marlowe, 2004), a családon belüli erőszak (Burch és mtsi., 2000), és globálisan a család boldogsága és az apa-gyerek hasonlóság között.

A cikk folytatásából többek között kiderül, mit jelent napjainkban a poligámia és a monogámia, mennyire kötődik egymáshoz a szex és a házasság, kit választunk házastársnak, és hogy vajon boldogabbak-e a házas emberek, mint az egyedülállók. A folytatás olvasása a Tények és Tévhitek portálon való regisztrációt igényel, ami csupán az e-mail cím megadásából áll. A regisztrációhoz és az olvasáshoz kattintson ide.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

További hírek és aktualitások Szendi Gábor honlapján.