Az oltani-nem oltani témakörrel nem először foglalkozunk. Most megint rákényszerülünk, ezúttal a nagy kampány kíséretében beharangozott és ajánlott, de egyelőre nem kötelező Pneumococcus elleni védőoltás miatt. Immár konkrét orvosi és etikai aggályok is felmerülnek.

Hűséges olvasóink talán még emlékeznek a végül is sikerrel zárult aláírásgyűjtési akciónkra, amely 3 évvel ezelőtt arra irányult, hogy az állam vállaljon felelősséget a kötelező védőoltások miatt keletkezett esetleges mellékhatásokért/károsodásokért. Akár kártérítést is kaphassanak azok, akiknek gyermeke maradandó károsodást szenved a védőoltás miatt.

Elülni látszottak a hullámok, de most újabb – igaz, még nem kötelező – védőoltás bevezetése borzolja a kedélyeket. Ezúttal azonban nemcsak a kétkedő szülőkét, hanem a gyermekorvosokét is.

Egy általunk megkérdezett gyermekszakorvos vállalta, hogy elmondja az általa ismert tényeket, érthető módon azonban ahhoz nem járult hozzá, hogy a nevét közöljük. Szeretné megtartani a munkáját… Az általa közölt információk természetesen ellenőrizhetők.

Megtévesztő plakát, szakmai állásfoglalás

Forgalomban van egy plakát, amely a pneumococcus elleni védőoltást reklámozza. Ezen egy orvos vizsgál egy gyermeket. A gyermek 2 év felettinek látszik. A plakáton az áll, hogy hörghurut, torokgyulladás ellen is jó a védőoltás. A gyermekorvos véleménye szerint ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak, mert a torokgyulladásokban soha nem ez a kórokozó.

Alább részleteket olvashatnak az Infektológiai Szakmai Kollégium (vagyis a fertőzések ügyében leginkább illetékes hazai orvosi testület – a szerk.) ajánlásából. Ne riasszon meg senkit az orvosoknak szóló, ezért szükségszerűen szakmai szöveg, mert megpróbáljuk megmagyarázni, miről is van szó.

„Hivatalos adatgyűjtés jelenleg Magyarországon csak a pneumococcus okozta gennyes meningitiszekről (agyhártyagyulladás – a szerk.) van. Évente átlagosan 70-80 jelentett esetről tudni, melyek közül minden harmadik-negyedik halálos kimenetelű. Az esetek 80%-a 40 évesnél idősebbekben fordul elő…

Sem a pneumococcus pneumoniák (tüdőgyulladások – a szerk.), sem az invazív fertőzések hazai előfordulási gyakoriságára, ill. kimenetelére vonatkozóan nincs a fentieken túl értékelhető epidemiológiai statisztikai adat…

…Tovább bonyolítja a helyzetet a pneumococcus baktérium polysaccharid tokjának eltérő térszerkezetéből adódó, immunológiailag megkülönböztethető 90 pneumococcus szerotípus elterjedése, mely szerotípusok a fertőzések epidemiológiáját is nagyban befolyásolják.

A tünetmentes nasopharyngeális (vagyis orr-garat – a szerk.) pneumocccus hordozás klinikai jelentősége újabban sokat vizsgált, nem teljesen tisztázott kérdés. A hordozás befolyásolására kizárólag a konjugált vakcinák képesek, ám igazoltnak tekinthető az oltottakban a vakcinákban nem szereplő szerotípusok hordozásának megjelenése…”

Magyarán, a szakmai szövegből kihámozva a lényeget: aki oltást kap, abban nagyobb számban jelennek meg az oltóanyag összeállításakor figyelembe nem vett, de létező, egyéb fertőző baktériumok!

Folytassuk az idézetet, érdemes átrágni magunkat rajta:
„A pneumococcus fertőzésre a fogékonyság általános. A védőoltás indikációja szempontjából azonban elsősorban az invazív pneumococcus fertőzésre fokozott kockázatúakat érdemes leginkább figyelembe venni.

Invazív fertőzésre a 2 (számos adat utal arra, hogy az 5) évesnél fiatalabbakban, illetve a 60 (65) évesnél idősebbekben lehet számítani. Minden életkorban fokozott kockázatot jelent a veleszületett vagy szerzett immunhiányos állapot, a szervátültetések, a HIV fertőzés, a sarlósejtes anaemia, illetve más haematológiai megbetegedés (myeloma multiplex), az anatómiai vagy funkcionális léphiány, az anyagcsere betegségek, különösen a cukorbetegség, a légzőszervek és a keringési rendszer, a máj, a vesék krónikus betegségei, a liquorcsorgás, az alkoholbetegség. Egyes újabb, a koponyán belül, durva megnyitással végzett műtéti beavatkozások – pl. az endocochleáris implantáció –, ill. traumák is fokozott kockázatot jelentenek.

Kicsiknél az igen fiatalon kezdett közösségbe járás, időseknél az intézeti ápolási is kockázati tényező. Magas rizikójú egyénnek tekintendő mindenki, aki átvészelt már életében invazív pneumococcus fertőzést még akkor is, ha nem sorolható az említett csoportokba.”

Kérdésünk: vajon hány kicsi gyermekről lehet elmondani, hogy például átesett szervátültetésen, krónikus máj- vagy vesebetegsége van, netán alkoholbeteg?