A pedagógusok tartanak tőle

Jómagam azt tapasztaltam, hogy a tanárok többsége egyelőre tart a tábla használatától, sőt idegenkedik tőle. Beszélgettük néhány kollégával, hogy közösen nekiállunk majd megtanulni a használatát, mert a drága eszköz egyelőre nagyrészt csak kihasználatlanul állt az egyik teremben. Tény, hogy a tábla kezelése az első időkben nagyon sok tanulást és készülést igényel a pedagógus részéről. És szerintem egyfajta szemléletváltást is…

Azt sem vitatom, hogy a tízperces szünetben nem egyszerű előkészülni az órára úgy, hogy az ember általában egy kicsit később jön ki, hiszen mindig akadnak kérdések, megbeszélnivalók a gyerekekkel. Szintén egy kollégától hallottam, hogy az első időkben megduplázódott a készülésre fordított idő, de ez egy-két hét után megtérült, ma már rövidebb ideig tart, mint korábban összekeresgélni a segédanyagokat, hiszen a szoftver általában tartalmaz mindenféle digitális segédanyagot, képeket stb.

Ma már több internetes portál is segíti a pedagógusok felkészülését, munkáját. Ezek a teljesség igénye nélkül:
www.iot.hu: Interaktív Oktatási Portál
www.digitalistananyag.hu: webáruház, ahol több mint 150 speciális oktatóprogram, DVD, CD-ROM, interaktív és digitális tananyag áll rendelkezésre a drogprevenció, az egészségnevelés vagy akár a családi élet és a mentálhigiéné témaköréből.

Személyes véleményem

Sajnos nem volt időm megtapasztalni a tábla használatának előnyeit. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó, és meggyőződésem, hogy muszáj rá építeni, ha azt akarjuk, hogy a gyerekek tanuljanak. Ugyanakkor hatalmas ellentmondás számomra, hogy a tízperces szünetben még arra sincs idő, hogy az ember a mosdóba elrohanjon, vagy megegye a tízóraiját. Értekezletek, adminisztráció, délutáni szakkörök ”fűszerezik„ a napot, már menni kellene a saját gyerekért a bölcsibe/oviba, de még nincs vége a tennivalóknak. Mikor maradjak bent megtanulni a tábla használatát?

Eközben egyetlen füzetet kaptam 6 évfolyamra, ebbe kellett volna beleírnom az összes óravázlatot. Inkább vettem saját pénzből öt spirálfüzetet… Volt egy ominózus osztály, amelyben a gyerekek fegyelmezetlenek, érdektelenek stb. voltak. Sok mindennel próbálkoztam: kedvenc színészükről, sportolójukról készíthettek volna plakátot, majd elmesélhették volna, hogy elképzelésük szerint hogyan telik a napja (gyakorolva ezzel az angol sima jelen időt). Mindezt elküldhették volna e-mailben is nekem, de ez sem tűnt számukra elég izgalmasnak. Talán a tábla segített volna, bár abban biztosan nem, hogy az abban a csoportban lévő epilepsziás fiúval mit is kezdjek, ha éppen órán kapja el egy roham. (Sajnos még azt sem közölték velem, hogy a gyerek epilepsziás…). Hogy is van akkor ez a táblákkal?

Vég Erzsébet