Egy ősi indián legenda szerint az égi vadászok megöltek egyszer egy medvét. Az állat vére az őszi égből az erdő fáira hullott, ezért válik ősszel sok növény levele pirossá. Mások sárgák lesznek, mert az égi lakoma során a medve húsából lecsöpögő zsír sárgára festette őket.

Nehéz versenyezni ezzel a szép hiedelemmel, de jobb, ha tisztázzuk: az ősz esztétikuma csupa kémia. A színváltozást a levelek pigmentjeinek változása idézi elő, így készülnek fel a fák a télre.

A levelek zöldjét, pigmentjét a benne lévő klorofill adja. Ha sok a napfény, a klorofill vörös és kék fényt nyel el. A levelekről visszaverődő fényben kevesebb a vörös és a kék, így a leveleket zöldnek látjuk. A klorofillmolekula igen nagy, és nem oldódik a növényi sejteket megtöltő vizes oldatban. Emlékszünk a fotoszintézisre? Annak során a fényenergia kémiai energiává alakul át. A klorofillban elnyelt fény szolgáltatja az energiát ahhoz, hogy a növény a szén-dioxidot és a vizet oxigénné és szénhidrátokká alakítsa át.

A különös klorofill és társai

Ebben a folyamatban alakul át a klorofill által elnyelt fény energiája a szénhidrátokban (cukrokban és keményítőkben) tárolt kémiai energiává. A klorofill az erős napfény hatására elbomlik. Az elbomló klorofillt a növények folyamatosan pótolják. A klorofill előállításához napfényre és melegre van szükség, nyáron tehát a klorofill rendszeresen elbomlik és újratermelődik a levelekben.

Sok növény leveleiben van egy másik pigment is, a karotin. Ez a vegyület a zöldeskék és a kék fényt nyeli el, ezért a karotinról visszavert fény sárgának látszik. Bonyolult folyamat játszódik le, amelynek végén a karotin – kevésbé bomlékony lévén a klorofillnál – még akkor is a levélben marad, amikor a klorofill már eltűnt. Ilyenkor látjuk a levelet sárgának.

A levelekben olyan pigmentek is előfordulhatnak, amelyek az antocianinok közé tartoznak. Az antocianinokat tartalmazó levelek vörösnek látszanak. Az érett alma piros, és a szőlő lilás színe is az antocianinoknak köszönhető. Az antocianinok a sejtekben található cukrok és bizonyos fehérjemolekulák közötti reakció termékei. Ez a reakció nem zajlik le addig, amíg a sejtnedv cukorkoncentrációja nem elég nagy. A reakcióhoz azonban fény is szükséges, ezért fordul elő gyakran, hogy az alma egyik fele piros, a másik, árnyékban növekvő fele pedig sárga. Azokban a falevelekben, amelyekben sok a cukor, antocianinok képződnek, mit például a vadszőlőben: ezek festik pirosra a leveleket.

Tartósítsunk a szépséget!

Nincs is szebb az őszi leveleknél! Tartósítsuk ezt a szépséget, gyűjtsünk különböző formájú és színű leveleket. Óvatosan mossuk le és szárítsuk meg őket, ezután különbözőképpen tartósíthatjuk szépségüket. A tartósított levelekből mozaik képeket készíthetünk, száraz csokrokat díszíthetünk.

A legrégibb módja, hogy hosszabb ideig gyönyörködjünk a szép formájú színes őszi levelek szépségében, ha lepréseljük őket – bár így törékeny leveleket kapunk.

Tartósíthatunk glicerinnel is: először keverjünk össze egy rész glicerint két rész vízzel, majd öntsük a keveréket lapos edénybe. A leveleket merítsük a folyadékba csipesz segítségével, úgy, hogy teljes felületük érintkezzen a keverékkel, és ne jöjjenek fel a felszínre. Hagyjuk állni a leveleket az edényben néhány napig, majd vegyük ki, csöpögtessük le, és itassuk le a fölösleges folyadékot. Ezzel a módszerrel a levél rugalmas, hajlékony marad, sokáig lehet dísze a lakásnak.

(Forrás: Családinet)