A városban sétálva felfigyeltem egy szórólapra, amely a „szülői mesterségről” szóló továbbképzést és tréninget hirdette. Kíváncsivá tett, amit olvastam, ezért megkérdeztem Karsainé Soós Katalin trénert, instruktort, mentálhigiénés szakembert: mi az a szülői mesterség.

– Mióta foglalkozik a „szülői mesterség” okításával, és miért éppen ezt a területet választotta?
– Idestova 30 éve dolgozom a Nevelési Tanácsadóban, és már 17. éve vezetek szülői tréningeket. Úgy kezdődött, hogy jobb szülő szerettem volna lenni, ezért elvégeztem Thomas Gordon: Szülői eredményesség tréningjét. Ezen a tanfolyamon olyan új módszereket tanultam, amelyek megváltoztatták nevelési elképzeléseimet, és azóta is segítenek az életben. A tapasztalataimat szeretném továbbadni szülőtársaimnak – persze már családterápiás, mentálhigiénés és – koromból fakadó szakmai többlettel kibővítve. Úgy érzem, erre egyre nagyobb szükség van, mert szülőnek lenni az életünk legszebb és legnehezebb feladata, de igazán senki nem tanít meg bennünket édesanyának és édesapának lenni.

– Ön szerint „rosszak” a mai szülők? Rosszabbak, mint anyáink, nagyanyáink voltak?
– Nem, erről szó sincs, de régebben simább képlet volt szülőnek lenni. A vágy, hogy jól neveljük a gyermekeinket, ugyanúgy megvan bennünk, akárcsak az előző generációkban, de eszközeink nagyon megfogyatkoztak. Régen adva volt egy jó vagy rossz, de mindenesetre szilárd elképzelés, aszerint neveltek bennünket anyáink, nagyanyáink. A következő generáció abban volt biztos, hogy másképpen szeretné csinálni, mint tették vele a szülei, ma pedig sok családban azt tapasztalom, hogy a gyermeknevelésben nincs egy állandó, következetes álláspont. A bizonytalan szülő pedig hol megereszti, hol meghúzza a gyeplőt, számtalan helyzetben rögtönözni kényszerül. Ehhez a gyermekek nehezen vagy alig tudnak alkalmazkodni, ami azután újabb és újabb nehéz nevelési helyzeteket teremt.

– Mitől jó egyébként egy szülő?
– A jó szülő szereti a gyerekét. Nem ijed meg a problémától, hanem az élet természetes velejárójaként kezeli azt. Ha egy nehéz helyzetet átélünk, „megdolgozunk”, akkor valószínűleg megerősödve kerülünk ki belőle. Sajnálattal tapasztalom, hogy a mai szülők nem mernek konfliktust vállalni a gyerekükkel, attól tartva, hogy elveszítik a szeretetét. Mindenkit szeretnék megnyugtatni: nem így van! A gyereknek igenis szüksége van a felnőtt irányítására, a konkrét, kimondott határokra és szabályokra. Ezeket kezdetben a szülő határozza meg, majd később a gyerekkel megbeszélve, együtt dolgozzák ki őket. Ez olyan folyamat, amelyet a gyermek és a szülő együtt tanul meg. Eloszlatnék egy másik tévhitet is: a „jó szülőség” nem kellemes langyos víz, amiben mindig jól esik megfürödni. Benne van minden fájdalom és minden öröm. Benne van minden kudarc és minden gyönyörű pillanat. Állandó változást, állandó fejlődést jelent – azaz tanulnunk kell „saját magunkat”.

– Természetes, hogy az ember minden téren a lehető legjobbat akarja nyújtani a gyerekének. De vajon hova vezet, ha valaki egyfolytában azon görcsöl, hogy jól csinálja-e?
– Nem szabad állandóan aggódni, mert : „A holnapért való aggodalom a mát öli meg…”

– Engem személy szerint elég sokszor nyomaszt a felelősség, szerintem ez az egyik legnehezebb dolog az egész szülőségben. Hogyan lehet ezt a nyomást ésszerűen kezelni?
– A nyomás megszűnik, ha jó döntést hozunk. Egy döntés pedig akkor jó, ha utána megkönnyebbülést, megnyugvást érzünk. Erre kell törekedni.

– Beszéljünk egy kicsit a tanfolyamról! Mit érdemes tudni róla?
– Ez egy 30 órás tanfolyam, és azt az alcímet adtam neki, hogy: „A családi élet békéjének biztosítása, az együttélés művészete”. Magyarul: ha kaptunk egy jó esélyt, hogy együtt élhetünk azzal, akit szeretünk, ebből szerintem a lehető legjobbat kellene kihozni. Egymást támogatva kell megpróbálni „növekedni” egyénileg is. A családi együttélésben azt a legfontosabb megtanulni, hogyan lehet ráfigyelni és ráhangolódni a másikra (szülőtársra és gyerekre egyaránt).
A másik fontos dolog annak a megtanulása, hogyan lehet hatékonnyá tenni a ma rendelkezésre álló nagyon kevés egymással tölthető időt.
Talán nem kell mondanom, mennyire fontos a saját igények és a tűréshatár agressziómentes kifejezése, éppen ezért kommunikációs módszereket, illetve konfliktusmegoldási módokat is tanítok – amelyek erősítik, és nem rombolják a szülő-gyerek kapcsolatot. Nem titok, hogy a 30 óra alatt komoly önismereti tudásra is szert tesznek a „hallgatók”.

– A résztvevők gyakorlati tanácsokat is kapnak a tanfolyamon egy adott helyzet kapcsán?
– Igen. Azért dolgozunk tréning formájában, mert ez nem elméleti képzés, hiszen mindenki hozza a saját tapasztalatait, válaszra váró kérdéseit. Szituációs játékkal dolgozzuk fel a felmerült problémás eseteket, a tanultakat pedig otthon ki kell próbálni, majd visszahozni a tréningre a tapasztalatokat. A közösség nagyon nagy erő, a problémák megoldásában egymást is támogatják a szülők.

– Mi a tanfolyam legfontosabb üzenete a szülőknek?
– Úgy érezze magát jó szülőnek, és úgy erősödjön meg a szülői szerepében, hogy közben nő/férfi/feleség/férj/EMBER marad. Sikerüljön tisztábban látni a családon belüli együttműködési lehetőségeket és azokat építeni, gazdagítani tudja, úgy, hogy mindenki fontosnak, nélkülözhetetlen erőforrásnak érezze magát.

– Ha valaki elhatározta, hogy változtatni szeretne a nevelési módszerein, hol és hogyan kezdje?
– Olvassa el Thomas Gordon vagy Ranschburg Jenő szülőkhöz szóló könyveit, vagy F. Várkonyi Zsuzsa „Már százszor megmondtam” című könyvét.

Vég Erzsébet

(Forrás: baratno.com)