Továbbra is homály fedi, mi okozta a hétfői légi szerencsétlenséget, amelynek 4 magyar halálos áldozata is volt. Cikkünk mérnök szerzője néhány hónapja hasonló típusú gépen utazott volna, de indulás előtt hirtelen sötétbe borult minden, még a belső vészvilágítás sem működött.

A tények:
2009. június 1-jén, hétfőn, közép-európai idő szerint 8 órakor az Atlanti-óceán közepén lezuhant az Air France légitársaság 447 számú, Rio de Janeiro és Párizs között közlekedő járata. A 216 utas és a 12 főnyi személyzet bizonyára életét vesztette. A gép típusa A330 (Airbus) volt.

A gépen, még a levegőben megszűnt minden áramellátás, hiszen a gép nem tudta leadni automatikus vészjelzését, pedig három egymástól független transzpondere volt, mégsem működtek. A utolsó automatikus hibajelzés (nem vészjelzés) sorozatos elektromos hibákról küldött információt.

A gép és utasai kívül-belül teljes sötétségben zuhantak az értelmetlen halálba, az óceán viharos vizébe.

A vélemény:
Idén februárban Bangkokból indultunk volna haza az Austrian Airlines hasonló típusú repülőgépén. Azért csak „volna”, mert a gép még a földön, induláskor elromlott. A hiba ugyanez volt, teljes sötétség, minden elektromos ellátás megszűnése, teljes csend, nincs világítás, nincs légkondicionálás, sőt még a belső vészvilágítás (!) sem működött.

Ezt 230-an megúsztuk, mert még a talajon történt a hiba. Az Austrian Airlines küldött egy másik gépet, így 16 óra késéssel hazaindulhattunk. A pilóta akkori tájékoztatása szerint a gépet helyben nem tudták megjavítani, valószínűleg nagyobb javításra szorul.

Próbáltam utánanézni az Interneten az utóbbi idők légi katasztrófái statisztikai adatainak, de nem találtam megfelelő információt. Azt viszont láttam, hogy nagyon sokan keresik ezeket az adatokat, de nem jutnak megfelelő információhoz. Mindenféle „parasztvakító” adat megtalálható, például összehasonlítások a háztartási és közúti balesetekkel, utaskilométerre eső adatok stb., a 2006. évig bezárólag.

Mintha az utóbbi időben nagyobb volna az egy légi utazásra eső baleset várható valószínűsége, csupán az adatok sehol nem láthatók statisztikailag összegezve. Az emberben költői kérdések merülnek fel.

Vajon a légitársaságok közötti árharc nem vezet-e a repülőgépek karbantartási költségeinek csökkentéséhez?

Vajon a modernebb, teljesen elektronizált konstrukciók a katasztrófák szempontjából nem veszélyesebbek-e, mint a régi elektromechanikus megoldások? Ha nincs áram, leállnak a hajtóművek, még a gázkar is joystick-szerű; áram és a többi elektronika és a szoftver működése nélkül egy kalap zöldborsót sem érnek. Az tény, hogy elektronikusan megoldani valamit manapság olcsóbb, mint a hagyományos megoldások, sőt a szerkezet súlya kisebb, a repülőgép könnyebb lesz, kevesebb üzemanyagot fogyaszt, gyorsabban képes repülni, több utast tud szállítani. De hova?

Hová vezet a további költségcsökkentő stratégia és a kockázat alapú gazdasági tervezés?
Ide. A tenger fenekére.

Szedő Iván

A szerző egyéb írásait l. itt.