Mi foglalkoztatja leginkább a mai kor emberét? Beszélgetéseinkbe valahogy mindig beleszőjük, hogyan érezzük magunkat. Egymás üdvözlése után a leggyakoribb kérdés: hogy vagy? Sokszor panaszkodással töltjük meg párbeszédeinket, majd betegségeink részletezésébe kezdünk. Miért?

Isten a kőben alszik
Isten a növényben lélegzik
Isten az állatban álmodik
Isten az emberben ébred föl

„Nem baj, csak egészség legyen” – mondjuk vigasztalásul bajban levő szomszédunknak, ismerősünknek. Valóban így igaz, a legfontobb az egészségünk. Miért feledkezünk meg erről mégis oly könnyedén?

Annyit dolgozunk azért, hogy egyre több pénzt keressünk, és közben észrevétlenül feláldozzuk az egészségünket, majd amikor erre ráébredünk, az összes vagyonunkat odaadnánk, hogy visszakapjuk az egészségünket. Ebben a körforgásban többféle támadásnak vagyunk kitéve, például az írott és elektronikus médiának, a kereskedelmi áruházláncoknak, a gyógyszeriparnak, amelyek mind a szenvedélyeinket nyitják meg és fordítják az egyén ellen. Tévelygéseink során gyakran viccelődünk azzal, hogy valamiben meg kell halnunk. Valóban? És addig? Kinek és mennyire fontos, hogy amíg él, azt milyen minőségben teszi? Sokkal több figyelem fordul a halál elkerülésére, mint az élet értékeinek ajándékainak felfedezésére.

Bajban van a világ

Az egészségügy intézményei, ellátó helyei tele vannak beteg emberekkel. Mindenkit betegként, minden esetet betegségként fogadnak el. Eltévedtünk, vagy nem tudjuk, mi az egészség?

A fejlett világ lakói minden kérdésükre kívülről várják a választ, a problémákra kívülről várják a megoldást. Megszoktuk, hogy a szakértők mondják meg, mikor mit kell tenni. Aztán, ha a javaslat egyes esetekben nem éppen kedvező irányba vitt el, akkor a felelősségvállalást is áthárítjuk. Elfelejtettük, hogyan kell önállóan gondolkodni, saját magunkat megmenteni, nehogy magatehetetlen bábokká váljunk. Tótágast áll az egész világ. Nyoma sincs az egészség gondozásának, megőrzésének, a betegségek megelőzésének. Ellenkezőleg: minden a betegségek és a hosszú távú káros hatások előkészítésére irányul.

Mivel a fizikai világban nem létezik hivatalos és valóságos egészségszemlélet, ezért ki-ki kénytelen a saját kezébe venni a saját egészségét. Hiszen kit érdekel az egyes ember egészsége önmagán és néhány hozzá közel álló személyen kívül? A mai egészségügy éppen ezt kerüli ki, a diagnózis, a betegségmegállapítás fejlődése óriási léptekkel halad előre, de hiányzik a kiinduló ok feltárása és a terápia. Szárnyaló diagnóziskultúránk odáig fejlődött, hogy az emberek dicsekednek a megállapított betegségeikkel, egyfajta versengés indult el, ki mennyit tudott eddig „összegyűjteni” jelen életében. A gyógyítás átalakult tudománnyá, és elfeledkezett gondoskodni az egyén szükségleteiről. Ott tartunk, hogy a tudomány irányából a gyógyítás és a kórisme összemosódott egymással, és azt hisszük, hogy a kettő azonos. A tudomány lényegében elfeledkezett a gyógyításról, miközben a betegek és a betegségek száma szakadatlanul növekszik.

Az egészség egyensúlya

Hiszem, Ön is leginkább arra vágyik, hogy minél tovább éljen, élvezze az életet, és egészséges maradjon. Akinek ez sikerül, valószínűleg sokáig fiatal és szép is marad, megőrzi jólétét, lelkesedését. Azért, hogy ez mindig így maradjon, rövid utazásra invitálom.

Mi az egészség? Hol van az a határ, ahol erről letérünk, és miről vesszük ezt észre? Az emberiség nem létezhet az Univerzum törvényén kívül. Minden mindennel összefügg – a testen belül is –, minden összhangban és harmóniában van egymással.

Az életerő természetes és folytonos áramlása felelős életfolyamatainkért, átjárja sejtjeinket, szerveinket, érzéseinket, tudatunkat, gondolatainkat. Ahhoz, hogy egészségesek legyünk és maradjunk, az életenergiát egyensúlyban kell tartanunk a testünkben – és az élet minden területén.