Az első részben a szerző feltette a kérdést: mennyire fontos, hogy milyen minőségű az életünk. Jobban figyelünk a halál elkerülésére, mint az élet értékeinek, ajándékainak felfedezésére, pedig attól vagyunk, maradunk egészségesek, ha megteremtjük a külső-belső egyensúlyt.

A szervezet mint csatatér

Az egészség megteremtése a test kiegyensúlyozottságának kérdése. Attól nem válunk egészségessé, ha betegségeket nevezünk el, aggódunk miattuk, harcolunk ellenük, megpróbáljuk elűzni őket. Attól vagyunk egészségesek, ha kívül-belül megteremtjük az egyensúlyt. Ma a hadviselés áthelyeződött az egyének szintjére, a csatatér az emberi szervezet, és fegyverek helyett gyógyszerekkel küzdünk. A fegyvergyártás helyett a gyógyszergyártás került a hatalom csúcsára.

A lélek betegségei

– türelmetlenség, a megértés hiánya
– a szeretet elutasítása
– gátolt érzelem- kifejezés
– megfelelési kényszer, sikertelenség
– az élvezetek hajszolása, kicsapongó, élmények okozta túlterhelés
– a bizalmatlanság, kudarc és veszteségérzet

Megfigyelte-e, gondolt-e arra például egy egyszerű családi vagy környezeti probléma után, hogy egyszer csak szomorú lett? Mit kezdett ezzel az érzéssel? Felfigyelt rá, értelmezte, igyekezett-e megoldani? Esetleg elnyomta, mert nem találta elég jelentőségteljesnek? Ezután pedig megfájdult a torka, nátha vagy bőrkiütés jelentkezett, esetleg a következő napokban többször is megszédült? A hiány vagy a többlet az érzés és az észlelés szintjén jelentkezik. A torokfájás például a tűz-energia többlete gyulladás formájában, ami a konfliktus ki nem oltott tűz-energiájának a testi megnyilvánulása.

Innen indulva két lehetőség van, amelyben döntést kell hozni. Figyel-e a hétköznapok társas eseményeinek önmagára gyakorolt hatására, vagy ezt figyelmen kívül hagyva megvárja, amíg a teste jelzi a problémát, amit segítségnyújtás hiányában nem tudott megoldani.

Hallotta-e vagy szokta-e beszédben használni: lelkibeteg vagyok, a hatodik érzékem azt súgja stb.?

A tünet – öngyógyító kísérlet

Saját magunknak kénytelenek vagyunk „ügyet csinálni” az egészségünkből, amíg az megvan. A későn ébredők számára marad a hiánypótló tűzoltás, ami másfajta hozzáállást kíván. A tünet a szervezet saját áldásos tevékenysége arra, hogy leküzdje a fennálló anyagi szükségállapotot, vagyis felszámolja a felhalmozott mérgező salakanyagokat. A szükségállapotnak megvan az oka: az érintett személy életmódja, táplálkozása, önmagával szembeni hanyagsága, felelőtlensége.

A tünet a szervezet ésszerű öngyógyító kísérlete, amellyel megpróbálja legyőzni a betegséget. A tünet mögé kell nézni, hogy megtaláljuk az igazi okot. A modern orvostudomány legnagyobb tévedése, hogy a tünet ellen küzdeni kell. Okosabb volna, ha belátná a betegség célját, és a szervezet öngyógyító kísérletének igyekezetét. Az egészségügyi rendszerünk nem kutatja a betegségek okait, sőt magukkal a betegségekkel sem sokat törődik, ehelyett csodás gazdasági sikerrel kínálgatja a tüneteket. Nem a gyógyítás a fontos, nem is a megelőzés, egyedül az elérhető legnagyobb haszon.

A betegség szükségállapot, amely akkor is felismerhető, amikor még nincs fizikai tünete, és így is meg kell találni a megoldást.

A gyógyítás útjai

Én nem vagyok tudományos értelemben orvos, de hosszú ideje gyógyítással foglalkozom. Mi a gyógyítás? A segítséget kérő személyt

1. az energetikai szükségállapotból az energetikai jólét állapotába vezetjük át – lelki, társadalmi és kozmikus szinten
2. a fizikai szükségállapotból a fizikai jólét állapotába juttatjuk
3. megszabadítjuk a mérgektől, elsősorban kivezetéssel, immunerősítéssel, feszültségoldással.

Hol billenünk ki az egyensúlyunkból? A sejtek, szervek és szervrendszerek folytonos és állandó kölcsönhatásban műkődnek egymással. Amíg a szervezetben az életenergia áramlása akadálytalan, egyensúlyban van, a szervezetre a harmónia és az egészség jellemző. Amikor külső hatásra reagálva megbomlik a belső egyensúly, akkor valahol többlet, illetve hiány lép fel. A szervezet a továbbiakban nem tudja ellátni a kontrolláló, kiegyenlítő szerepét, felborul az összhang, amelyet először enyhébb, majd a válasz nélkül hagyott jelzést követően később súlyosabb jelek mutatnak.