A gyermeké biztosan, de gyakran felnőttként is mosolyt csal arcunkra a felfedezés: a játéktevékenység segít levetkőzni a bennünk felhalmozódott feszültséget, és visszatekintést ad az őszinte gyermekkorba.

Ezen az őszinteségen van a hangsúly, amikor a játékterápia mibenlétéről beszélünk: meglepő lehet, de a gyermek játéktevékenységében tökéletesen rajzolódik ki a gyermek aktuálisan megélt világa, kifejezésre nem juttatott konfliktusai, negatív élményei, amelyek alapul szolgálhatnak a gyermeki pszichikai zavarok vagy családi konfliktusok megértéséhez és a megfelelő segítési mód kidolgozásához.

Játékterápia – segítség a gyermek „megfejtéséhez”

A játékterápia alkalmazhatósága gyermekekre és ritkább esetben felnőttekre terjed ki. A gyermek ugyanis 12 éves kora körül nyer teljes betekintést az érzelmi világába, továbbá ez az a kor, amikor már meg is tudja magyarázni érzelmei okát és lefolyását. A kisgyermek ennek verbális kifejezésére még nem képes, ezért alkalmas a játékterápia, mint projektív módszer a probléma feltérképezésére, majd megoldására kisgyermekkorban.

A gyermek a játékában rendszerint öntudatlanul megismétli azokat a tevékenységeket, amelyek már megtörténtek vele. Teszi ezt általában azért, hogy megszabaduljon a feszültségeitől. De megismerhetjük belőle félelmeit, tudatos és nem tudatos vágyait is, viselkedésének okait és okozatait, miközben a terapeutával új viselkedési minták kiépítésére lesz képes, melyeket később megoldásként épít bele világába. A gyermek mindig valamilyen utalás formájában játssza el az őt ért sérelmeket, lehet ez egy szimbólum, lehet gesztus vagy valamiféle sematikus tartalom.

Nézzünk egy példát, amikor a terapeuta számára megdöbbentő dolgok derülnek ki a gyermek játéktevékenységéből:

Patrikot erős szorongásos tünetekre panaszkodva hozták el hozzám. Játéktevékenysége során megjelenítette, mi történik náluk este 7 órakor, lefekvéshez készülődvén. Azt a macit, amelyik őt jelölte, befektette a saját ágyába. Azt a macit pedig, amelyik az apukáját, ráfektette az énjét jelölő macira. Ekkor megkérdeztem, hogy mit csinálnak a macik? Mire a válasz: „Az apamaci rajta fekszik a gyerekmacin. Minden este így játszanak.” A további környezettanulmány és a játékterápia összevetésével fény derült a szörnyű tényre: az apuka rendszeresen szexuálisan bántalmazza 4 éves kisfiát. A terápiás folyamat azonnal kezdetét vette.

Mire jó a játékterápia?

A játékterápiát családi konfliktusok vagy gyermeki neurózisok feltérképezésére és megoldására alkalmazzák. A szakember segít a gyermek rossz viselkedési mintáit feltárni és új megoldási módokat javasolni. Először tájékozódik, és igyekszik megérteni a gyermek „játéknyelvének” (és ezen a nyelven kommunikálni a gyermekkel) mondanivalóját, majd azt összeveti a gyermek környezetében tapasztaltakkal és igyekszik megtalálni a megoldást. Játék közben a terapeuta a gyermek agresszióját sem akadályozhatja meg, hiszen az is fontos jelzés, ha a gyermek azt a fajta viselkedését akarja felszínre hozni. Ilyenkor játéksíkra kell terelni az eseményeket: azaz a terapeuta nem magyaráz, csak terelget: pl. a gyermek nem taposhat rá a maci lábára, de magát a rátaposást eljátszhatja a macikkal.

A gyermek játékából rendszerint megismerjük a környezete viselkedését is. A terapeuta csak részlegesen oszthatja meg a szülővel a terápia tanulságait, különben a terápiás eljárás felbomlik. A megoldásban azonban rendszerint a szülő segítségére is szükség van, bár alkoholista, elmebeteg vagy brutális szülőt nem vonhatnak be a terápiás folyamatba, ilyenkor mindig kiemelik a gyermeket környezetéből.

Hogyan zajlik egy játékterápia?

A játékterápia során a terapeuta játékra invitálja a gyermeket. Milyen módozatai ismertek? Legnépszerűbb a világjáték, melynek során a gyermek egy kis világot képezhet le a rendelkezésére álló eszközökből. A játék magyar változatában 250 hétköznapi eszköz áll a gyermek rendelkezésére: tárgyak, házak, személyek, növények, állatok. Továbbá kap egy kék tálcát és egy adag homokot. Utóbbi a szárazföldet, előbbi a tengert jelképezi. Erre kell felépítenie a gyermeknek a saját világát.

A terapeuta a játék során és az explorációban (a játéktevékenység után a terapeuta és a páciens között egy feltáró beszélgetés zajlik) tett megfigyelései alapján tárja fel a konfliktust. A terapeuta a játéktevékenységet értékeli formailag, tartalmilag, mennyiségi és minőségi szempontok alapján. A játék egyes jegyei a személyiségstruktúrákra utalnak, míg másokból a neurózis különféle formái is megragadhatók. Lehetnek kérdései is a terapeutának, amelyekkel fel lehet tárni a gyermek szülőkhöz és más emberekhez fűződő kötődési viszonyait és azt is, hogy a gyermek énje hogyan viszonyul környezetéhez.

Terápiás játék a bábjáték is: ilyenkor a gyermek bábokat és egy paravánt kap, amelyek segítségével saját maga által kitalált mesét játszik el, belehelyezkedve a szereplők bőrébe. Az úgynevezett Sceno-teszt a bábjátékhoz hasonló terápiás forma, itt egy doboz tetején álló babákkal (amelyek minden részükben hajlíthatók) rögtönözhet egy jelenetet a gyermek. Továbbá ismertek úgynevezett „miliőjátékok”, ekkor a terapeuta iskolai, otthoni vagy kórházi környezetet képez le a gyermeknek különféle berendezési tárgyak segítségével. Ha a gyermek emlékezetébe idézzük az adott környezetet, a konfliktusok nagyobb eséllyel felszínre kerülhetnek.

Ha játékként is fogjuk fel az egész világot, szülőként is figyeljünk oda arra a lehetőségre, hogy a gyermek játékában sokszor mélyenszántóbb gondolatok kerülhetnek felszínre, mint hinnénk. Ám a játékterápiát mindig bízzuk szakemberre! A nem megfelelő következtetések levonása a konfliktushelyzet súlyosbodásához vezethet, és sokszor ellenkező eredményt érünk el vele.

Bukovenszki Emőke