Több ezer éve velünk él, de azóta sem sikerült kideríteni, hogy végül is gyógyít, vagy mérgez inkább ez a sziklakertekben is gyakran feltűnő kis virág, a borsos varjúháj. Egyesek vehemensen tiltakoznak használata ellen, míg mások középkori szerzőkre hivatkozva mai napig használják a magas vérnyomás, vagy az aranyér kellemetlen tüneteinek enyhítésére.

A sziklás, homokos és szinte a legmostohább talajokat kedvelő borsos varjúháj (latinul: Sedum acre) szétterül ott, ahol megtelepszik, és hamarosan vastag, puha talajtakarót biztosít, szemünket pedig csillagformájú sárga virágaival örvendezteti. Dísznövényként éppúgy találkozhatunk e növénnyel, mint öreg falakon vagy háztetőkön és homokpusztákon.

Meglehetősen érdekes külsővel rendelkezik, mondhatni, nagyon jó a „dizájnja”. Nevében a „háj” szócska arra utal, hogy levelei húsos, kövérkés kinézetűek, tojásformácskában, közvetlenül a növény szárához csatlakoznak, tehát nincs a leveleknek szára. El tudjuk-e képzelni, hogy egy idegen bolygóról érkezett élőlényt vizsgálunk épp? Minden további nélkül.

Azon túl pedig, hogy sziklakertben kényelmes ülőpárnácskákat alkot, és szépséges virágaival hódítja a meghódíthatatlannak hitt száraz köves talajt, gyógyhatással is rendelkezik.

Jóból is megárt a sok…

A bosos varjúháj gyógynövényként való alkalmazása ellen általában az a legfőbb érv, hogy mérgező. Ez azonban csak nagyobb mennyiségben ütközik ki, mindazonáltal egyesek esetében már kis adag is hányást, hasmenést okozhat. Súlyosabb esetekben paralízist, vagy légzési nehézségeket is kiválthat. A borsos varjúháj, mint a nevében is benne van, nem árul zsákbamacskát. Levelei megdörzsölve friss, csípős ízűek, tehát előre figyelmeztet, hogy nem jó ujjat húzni vele.

Álmatlanság és aranyér ellen is …

Az ókori római tudós Plinius leírja, hogy ha valaki párnája alá csúsztatjuk, a borsos varjúháj kiváló álmot biztosít, de már a görögök is használták gyógynövényként, igaz teljesen más célokra: epilepszia, bőrfertőzések ellen, és nem kívánt terhesség megszakítására.

Megint másra ajánlja a középkori angol gyógyászat: skorbutra belsőleg főzetként és külsőleg borogatás vagy fürdő formájában egyaránt hasznos lehet, váltóláz (malária) és vízkór, valamint görvélykór (a TBC egyik változata) ellen úgyszintén.

A borsos varjúháj a magyar népi gyógyászatban is jelen van. Az angol verzióval szemben itt magas vérnyomás csökkentésére és keringési zavarokra ajánlják bevált teáját (a virágból), illetve főzetét külsőleg és belsőleg is alkalmazva aranyeres panaszok esetén. Frissen préselt levét gyakran kenték a reumatikus fájdalmaktól kínzott tagokra, vagy bőrbetegségekre. A magas vérnyomás elleni tea egyébként keverékben javallott, ezeket a keverékeket gyógynövény szaküzletekben, bioboltokban lehet beszerezni.

Ne próbálkozzunk a borsos varjúháj önálló gyűjtésével. Sok igen hasonló rokonával keverhetjük össze, ráadásul védett is. Ha viszont kertünkbe telepítjük (termesztése és a szaporítóanyag beszerzése az OKVF engedélyével lehetséges) élvezhetjük szépségét és gyógyhatásait.

Zöld tetőfedés

A borsos varjúhájat sokan zöldtetejű házukra telepítik, mivel kiváló talajtakaró – ilyenkor a ház tetején nem cserép, vagy zsupfedél van, hanem föld. A speciális kialakítás nemcsak esztétikus (hiszen sok szép virágot telepíthetünk), de kiváló hőszigetelő is, elnyeli a vizet, és a zöldfelület növelésével környezetbarát is!

(Forrás: Gyógynövénytúrák)

Még többet tudhat meg a különböző gyógynövényekről
a Gyógynövénykeresőmenüpontunkban.

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket is:

Mit is tud a híres varjúháj?