Karácsony az ajándékozás ideje. Meg a nagy lakomáké. Meg a kötelező vagy önként vállalt rokonlátogatásoké. Vagy inkább a szereteté, az egymás felé fordulásé, a közös élményeké? Egész évben rohanunk, nem sok időnk jut közvetlen szeretteinkre. Használjuk ki ezt a pár napot, és ajándékozzunk egymásnak időt, odafigyelést, együttlétet.

Mehetünk szánkózni, kirándulni, moziba, múzeumba. De ha a nagy hideg vagy éppen a latyakos idő miatt kimozdulni sincs kedvünk, az sem baj. Nézzünk körül a gyerekszoba polcain, és vegyük elő valamelyik ott porosodó játékot, amire már oly régen nem volt időnk.

Vagy, ha nem találunk kedvünkre valót, akár készíthetünk is magunknak.

Gyerekekkel játszani nem csak élvezet, de kihívás is. Bizony sokszor előfordul, hogy ugyancsak össze kell szednünk magunkat, nehogy nagyon lemaradjunk.

A legtöbb gyerek meglepően jól teljesít az emlékezésen vagy megfigyelésen alapuló játékokban. A memóriajátékok, a szín-szám-forma egyeztető kártyajátékok, a dominó különböző változatai remek agytornát jelentenek kicsiknek és nagyoknak, és számtalan lehetőséget kínálnak a nevetésre, sikerélményre, feloldódásra.

Vagy ott vannak a táblás játékok, a klasszikusnak számító Ki nevet a végén?-től kezdve a dámán és a halmán át a Kígyók és létrák társasjátékig. Ez utóbbi gyorsan és egyszerűen megrajzolható egy ív csomagolópapírra is, s már kezdődhet is a játék. Még izgalmasabb, ha a játék megkezdése előtt minden mezőre elhelyezünk valami apró csemegét – cukorkát, diót, mazsolát. Aki először lép az adott mezőre, bezsebelheti, amit ott talál. Még a visszalépés se olyan fájdalmas, ha ezzel lehetőség nyílik a hátramaradt rágcsálnivalók begyűjtésére.

Előfordul, hogy nem mindenkinek van kedve játszani. Ilyenkor elővehetjük a kétszemélyes játékokat, a klasszikus malmot, az 1-2-3-at, az Amőbát vagy a Torpedót (ez utóbbiakhoz nem is kell más, csak egy darab kockás papír meg ceruza).

Családunkban kedvelt két személyes társasjáték a Hídverő. A játéktáblán két különböző színű, egymástól félig elcsúsztatott négyzetháló látható. Mindkét játékosnak van kb. 40 darab 3-3,5 cm-es pálcikája. Megfestett gyufaszál vagy fogpiszkáló tökéletesen megfelel. (A festést leggyorsabban úgy oldhatjuk meg, hogy a gyufaszálakat erős kávéba, meggyszörpbe, folyékony tojásfestékbe vagy más színező folyadékba áztatjuk, míg a kívánt színárnyalatot el nem éri.)

Mindkét játékos arra törekszik, hogy a saját hálója egymással szemben fekvő széleinek egy-egy (tetszőleges) pontját folyamatos vonallal, a saját pálcikáival összekösse.

A játékosok felváltva tesznek egy-egy pálcikát a táblára, mindig csak a saját hálójuk mentén.

A híd építése történhet szakaszosan is, úgy, hogy az egyes szakaszok csak a végén épülnek össze. Az elkészült útszakaszokon az ellenfél nem léphet át – azaz nem szabad két pálcát egymáson keresztbe rakni. A játékosok akadályozzák egymást a hídépítésben, így az elkészült szakaszok rendszerint törött vonalban haladnak a cél felé.

A győztes játékos az, aki először tud kiépíteni folyamatos vonalat a saját szélei között.

A játék izgalmas és taktikázást követel, ugyanakkor gyorsan pereg. Ezért körversenyek lebonyolítására is alkalmas. Vajon ki lesz a bajnok a családban?

Harrach Orsolya