Natúrkozmetikum – a szó illatos virágszirmokat és drága növényi olajokat idéz, melyekből szerető gondoskodással finom krémek készülnek. Legalábbis ezt a képet sugározza a fogyasztók felé sok testápoló termék gyártója. De csak nagyon kevés termék valóban bio-minőségű. Az alternatívát a házilag gyártott krémek jelentik.

Bio-e a bio?

Fellendülőben van a bio iránti kereslet, amit a kozmetikai ipari is felismert, és hasonlóan reagál, mint korábban az élelmiszeripar is tette: „természetes színezékekkel”, „természetes alapú összetevőkkel” és persze az elmaradhatatlan „bio” díszeleg kiemelten a samponokon, tusfürdők, krémek és dezodorok csomagolásán. Mellette pedig gyümölcsök, virágok vagy növényi részek dekoratív ábrái.

„Tiszta félrevezetés”, állítja Silke Schwartau, a hamburgi fogyasztói központ munkatársa. „Azt sugallják a fogyasztónak, hogy natúrkozmetikumról van szó, ez azonban nem igaz.” A megjelenített növényi részekből a termékben csak nyomokban található meg valamennyi – ha egyáltalán -, s a termesztésük is a legritkább esetben történt valóban bio módon.

Elvileg mindezt a vevők is olvashatják a címkéken, az adatok azonban általában olyan sok vegyi szakkifejezést tartalmaznak, hogy a legtöbb embernek egyszerűen túl magas. Fontos lenne az információk közérthető formában történő megjelentetése.

Ilyen lehet például a Németországban bevezetett három csillag rendszer. Az egy, kettő vagy három csillag segít a fogyasztónak eldönteni, hogy natúrkozmetikumról, bio összetevőket tartalmazó natúrkozmetikumról vagy valódi biokozmetikumról van-e szó.

Probléma lehet az ellenőrző szerv is, amely nem mindig független a gyártói szférától. S ezen túlmenően problémát jelenthet az is, hogy a natúrkozmetikum sem jelenti minden esetben azt, hogy jobban bőrbarát. A természetes szépségápoló szerek esetében is előfordulhat, hogy a fogyasztó allergiával reagál egyes összetevőkre.

Gyári helyett házi készítmények

Ennek a problémának a kiküszöbölésére térnek át egyesek a krémek házilagos elkészítésére. Ezáltal módjukban áll, hogy az allergén összetevőket mellőzzék, és más anyagokkal pótolják. A szabály általában egyszerű: amelyik élelmiszerre az ember allergiás, azt bőrápolószerben se használja.

Sokak számára az is fontos, hogy pontosan tudják, mit tartalmaz a krém, amit magunkra kennek. A saját készítési szereknél mindenki a személyes igényei szerint állíthatja össze az alkotórészeket. Aki 100%-os bioterméket akar, egyszerűen maradjon kizárólag a bioélelmiszereknél.

A házi kozmetikumok a kispénzű emberek számára is ideálisak, mert nagyon sok minden maradékokból is előállítható. A kávézacc például jól használható bőrradírként, az utolsó korty tea pedig kiváló öblítőszer – kamilla a szőke hajra, fekete tea a sötétre. Nincs szükség sok időre és vegyészi tudományokra az arcpakolásokhoz sem. Egy kis almát kevés kávétejszínnel és egy csipet liszttel elkeverve már meg is van az almapakolás.

Illatanyagokra és konzerváló szerekre nincs szükség, hiszen a hatás anélkül is ugyanolyan jó, s mivel ezek a termékek azonnali felhasználásra kerülnek, az eltartásukkal sem kell foglalkozni.

Más a helyzet az arckrémekkel, melyek előállítása kicsit költségesebb, de túl sok összetevőre itt sincs szükség. Az alap lehet méhviasz és mandulaolaj. Ha kizárólag vízmentes krémet keverünk, ugyanolyan sokáig (egy-két hónapig) eltarthatók, mint az olaj.

Testápoló olaj készítésénél adhatunk hozzá a kertből vagy a patikából származó szárított gyógynövényeket és virágokat is, így azok gyógyhatását is élvezhetjük.

(A dolgok általában nem egyértelműen azok, amiknek látszanak. Megállunk valahol, és megtekintjük egy szemszögből, aztán már véleményt is alkotunk. Pedig szinte minden érdemes körüljárni, több oldalról megnézni, különböző szempontokat figyelembe venni. Mi most ezt a lehetőséget kínáljuk Önöknek. Mai két cikkünkben „a lemez két oldalát” mutattuk be. A döntést pedig meghagyjuk Önöknek.)

(Forrás: Die wenigsten Naturkosmetik-Produkte sind „Bio”, fordította: Harrach Orsolya)