Klára vagyok, és közel 40 éve dohányzom. Reggeleim 3-4 kávéval és 5-6 szál cigivel indultak, persze éhgyomorra… Egy hónapja nagy elhatározásra jutottam, leteszem a cigarettát!

Akkor még azt gondoltam, hogy egy bimbózó kapcsolat miatt, az egészségem és a pénztárcám miatt… Hosszú kihagyás után ugyanis végre lett egy kapcsolatom, viszont az ember, nevezzük VéeF-nek, nem dohányzott, és nem is vette jó néven a dohányzást, bár azt mondta, tolerálja.

Az elhatározást tett követte. Kerestem egy biorezonanciás kezelést végző céget, időpontot egyeztettem, és elszívtam – félig – életem utolsó cigarettáját. Vittem a hónom alatt a zsugor ásványvizet is, amelyet szintén berezegtettek, és kértem még a plusz szolgáltatásként megjelölt chipet is. Az egész kezelés 40 percig tartott, közben beszélgettünk is, bár sok újat nem tudtam meg, de eltelt az idő. Chip fel a pocakra, víz a kézbe, és indulás haza.

Otthon mindenki dohányzik, 81 éves édesanyám és öcsém is, akik eléggé fenntartással fogadták, hogy én abbahagyom. Bika vagyok, a makacsabbik fajtából, de 40 év beidegződését nagyon nehéz leküzdeni. A kezelésnek köszönhetően nem a nikotinéhség volt a legszörnyűbb, hanem a berögzült mozdulat pótlása. Sikerült erre is megtalálni a megoldást, először elektromos cigarettával, melyben nikotinmentes patron volt – ez volt, venni nem kellett-, ropi csipegetéssel, majd egy varázskő segítségével, melyet bagó helyett morzsolgattam, miközben cigizés helyett sétáltam. Mára elmaradt az e-cigi, minimális a ropi – viszont napi 6-8 kb. 5 perces sétám van!

Hála Istennek nagyon sok segítőm akadt, elsősorban édesanyám, aki a jelenlétemben nem gyújt rá, barátaim, unokaöcséim, akik bújnak a füstmentes nagynénjükhöz, ismerőseim a Zöld Zenés mozgásból, kiktől napi szinten kaptam a bíztató e-mail-eket, üzeneteket, a 3. hét végén még ajándékot is. Ez mind körbeölelte, megmelengette a lelkemet. Voltak/vannak nehéz időszakok, de ilyenkor azzal erősítem magam, hogy ennyi idő után már nem adhatom fel, nem hagyhatom cserben azokat sem, akik mellém álltak, hittek bennem, és szorítottak nekem. Bár VéeF-fel nem találkoztam, de tartottuk, tartjuk a kapcsolatot, valahol ő is szorít nekem, bár közel sem úgy, mint ahogy a barátaim, ismerőseim. Hülyeségnek tartotta az e-cigit – pedig nem az, bátran ajánlom mindenkinek, aki le akarja tenni az igazi cigit –, kábításnak a chipet, ami ha nem is volt semmire sem jó, de mint placebo akkor is remekül működött!

Azóta könnyebben kapom a levegőt, a tüdőm sem sípol, amikor lefekszem esténként. A barátnőim szerint a bőröm is szebb lett. Kávét is kevesebbet iszom. Időközben a kapcsolat parkoló pályára állítódott, így a legjobb fogyókúra jutott nekem, a szerelmi bánat! Az elmúlt időszakban nemhogy híztam volna, hanem fogytam egy kicsit. Ma már a magyarázó mondat úgy hangzik: az egészségem, a szépségem, a pénztárcám és persze VéeF miatt hagytam abba, reményeim és szent elhatározásom szerint örökre a cigarettázást. Most az öcsém következik, aki megígérte, ha én kibírom egy hónapig, ő is leteszi! Mondtam neki, nagyon már ne vegyél magadnak cigarettát…

Röviden ennyi, és a végére még idekívánkozik, hogy lassan itt a 40. füstmentes nap, és ezzel együtt Véef is előkerült! Azt hiszem, tudom és érzem, nyertes vagyok!

Mihálka Klára