A fejtetű egy 3-4 mm hosszú rovar, amely színét a haj színének megfelelően változtathatja. A nőstény naponta 6-8 ovális alakú, apró, gyöngyházfényű petét (serkét) rak a hajszálak tövéhez, elsősorban a halánték-és tarkótájra. A tetű a serkéből 6-8 nap alatt kel ki.

A fejtetű mindig a hajban marad, lábaival a hajszálakon kapaszkodik és a fejbőrön keresztül, vérszívással táplálkozik. Serkéit a fejbőrhöz közel, a hajszálak tövére cementszerű anyaggal ragasztja. Mivel a haj egy hónap alatt kb. 1,5-2 cm-t nő, ezért a serkének a fejbőrtől való távolságából megközelítőleg megállapíthatjuk, hogy mikor keletkezett a fertőzés.

Szaporodásuk aránylag gyors, egy nősténytől akár 200 utód is származhat, tehát az eltetvesedés viszonylag gyorsan bekövetkezhet. Ennek ellenére egy-egy fejen – ha csak nem nagyon elhanyagolt – ritkán van 5-10 tetünél több. Vérszívó, kizárólag az ember vérét szívja, naponta 6-12 alkalommal. Az éhezést rosszul tűri.

A fejtetű terjedésének fő lehetősége a közvetlen érintkezés. A gyermekek a fejüket összedugják, sugdolóznak, a játszótéren birkóznak, az iskolában verekszenek, a hajuk összeér, és ezzel lehetőség nyílik a fejtetvek átvándorlására. Otthon a tetves gyermek kistestvérét öleli át, aki másnap az óvodában pajtásaival dugja össze a fejét. Így a legtisztább családba is könnyen bekerülhetnek a fejtetvek. Szélsőséges esetekben a tetves sapka felvételével vagy ilyen fésű, esetleg hajkefe használatával ugyancsak átvihető a fertőzés.

Tünetek

Felderítésük nem könnyű, mivel a vérszívás nehezen vehető észre, ugyanis a viszketés a befecskendezett nyál hatására csak 15-30 perc múlva jelentkezik. A fejtetvességre igen gyakran a gyermek füle körüli vakaródzás hívja fel a figyelmet. Ilyenkor a hajat lazán szétbontva meg kell vizsgálni. Amíg csak elvétve akad élő tetű, azt nehéz megtalálni, viszont a hajszálakon erősen tapadó, fénylő, áttetsző színű serke könnyen felismerhető. Sűrű fogazatú fésűvel a tetvek a hajból könnyen kifésülhetők és szabad szemmel is jól észrevehetők.

Ártalmuk elsősorban a viszketés és vakarózás, amely felsebzi a bőrt, és ennek következtében másodlagos bőrgyulladás alakulhat ki. A fejtetű fertőző betegséget nem terjeszt.

Mit tehet a szülő?

Ha a gyerek vakaródzik, nézzük meg a hajgyökereit, nincsenek-e rajtuk serkék.

Folytatás: http://parentia.hu/cikk/betegseg/391-fejtetvesseg