Több mint 15 évvel a csernobili atomerőmű katasztrófája után a hatásait vizsgáló tudósok megállapították, hogy kimutatható a cézium-137 a horvátországi vaddisznókban és a norvégiai rénszarvasokban. Némelyik helyen olyan koncentrációban volt jelen a radioaktív szennyezés, hogy veszélyes lehetett a húsukból nagyobb mennyiséget elfogyasztó emberekre.

A Fukushima Daiichi atomerőmű katasztrófájában cézium-137 és jód-131 jutott gőz formájában a levegőbe. A cézium-137 felezési ideje 30 év, a jód-131-é 8 nap. Bár a jód-131 hamar elbomlik, veszélyes, mert a pajzsmirigyben koncentrálódik – mondja F. Ward Whicker, a Colorado State University nyugalmazott professzora, aki kidolgozta a tápláléklánc radioaktív szennyeződésének modelljét.

A pajzsmirigy úgy viselkedik, mint valami „jódmágnes”, mondja Dr. Whicker, és megemlíti, hogy egy héttel a kínai nukleáris fegyver-kísérlet után a jód-131 már kimutatható volt Coloradóban, a szarvasállomány pajzsmirigyében, jóllehet sem a levegőből, sem a növényzetből nem lehetett kimutatni.

Kezdetben a nagy levelű zöld növények „gyűjtik be” a legtöbb radioaktív részecskét (a levegőből leülepedő porral, a csapadékkal), a kezdeti időszakban a rizs, kukorica, burgonya, gyümölcsök viszonylag védettek. De hetek múlva a radioaktív részecskék a növényeket legelő állatok révén bejutnak a táplálékláncba, vagy leülepednek a talajra, ahonnan a növények gyökerei szívják fel őket. A nagy mésztartalmú talaj hajlamos megkötni ezeket a radioaktív elemeket, ezzel meggátolva a további útjukat, míg a homoktalajok könnyebben átengedik, könnyebben bejutnak a fejlődő növénybe, magyarázza a szakértő.

A cézium-137 évtizedekig végzi majd körútját az ökoszisztémákban: bekerül a növényekbe, amikor a gyökereik felveszik a talajból, és visszatér a talajba, amikor a növény elpusztul.

A víz, amellyel a megsérült japán nukleáris erőművet hűtötték, az óceánba került. Ezzel megnőtt a veszélye annak, hogy a tengeri élőlények is megfertőződhetnek. A szakértők figyelmeztetnek, hogy nem csak a kagylók és a tengeri algák szennyeződhetnek radioaktivitással. A halak izomzatában felszaporodhat a cézium-137, hasonlóan a higany koncentrálódásához – a planktonoktól a kis halakon át a nagy halakig. „A terület halállományát monitorozni kell, mert lehetnek olyan fajok, amelyeket jobb lesz elkerülni” – jelentette ki Nicholas Fisher, a State University of New York tengertudományok professzora.

Sok halfaj, és az óceánok maguk is sugárszennyezettek már, részben természetes eredetű, részben az eddigi atomfegyver-kísérletekből származó radioaktivitással. A sérült reaktorokból kikerülő sugárzás nem valószínű, hogy jelentős volna az emberi egészség szempontjából. De – figyelmeztet Dr. Fisher és más szakértők – ajánlatos az éberség.

Többnyire csak az egészséget közvetlenül károsító, nagyobb dózisú sugárzásra terjed ki a figyelem, mint veszélyt hordozó tényezőre. Ezzel szemben a kis dózisú sugárzás sem ártalmatlan, főként ha tekintetbe vesszük, hogy az élet folyamán felhalmozódik a sugárterhelés. Amit nem igen szokás hangoztatni…

(Forrás: www.fuggetlen.hu)