A közönséges altatókkal, nyugtatókkal sokan élnek: 2010-ben az Egyesült Államokban minden tíz-tizenöt emberből egy szedett altatót, írja a British Medical Journal. Az altató változatos hatóanyagú lehet: benzodiazepine, mint a temazepam, vagy nem-benzodiazepine, mint a zolpidem, eszopiclone, zaleplon, aztán barbiturátok és szedáló antihisztaminok.

A kutatók összesen 10 500 személy további életét követték nyomon 2002-től 2007-ig, olyanokét, akiknek altató tablettát írt fel az orvos, és összehasonlították a túlélésüket 23 500 olyan személyével, akik korban, nemben, egészségi állapotban, életmódban illettek hozzájuk, de egyáltalán nem szedtek altatót.

Az összes tényezőt figyelembe véve a kutatók összefüggést állapítottak meg az altató szedése és a halál megnövekedett kockázata között.

Annak, akinek csak maximum 18 adag altatót írtak fel egy év alatt, három és félszeresre nőtt a kockázatát a halálra – szemben azzal, aki egyáltalán nem vett be altatót. Aki 18 és 132 adag között vett be évente, több mint megnégyszerezte, és aki még ennél is több altatót fogyasztott egy év alatt, az több mint megötszörözte a halál kockázatát. A kockázat tehát együtt nőtt az altatófogyasztással.

Ez a megállapítás valamennyi korcsoportra érvényes volt, de a legnagyobb kockázatot a 18 és 55 év közötti korcsoport viselte. Emellett a legnagyobb adag altatót fogyasztóknak megnövekedett a kockázatuk a rák különböző típusainak kialakulására is, 35%-kal. Ezt a számarányt nem lehetett előtte fennálló rossz egészségi állapottal magyarázni.

„Ideje volna újra fontolóra venni, vajon az altatószerek szedése – akár csak rövid időn át is – elegendően biztonságos-e?” – kérdezi Daniel F. Kripke, a Viterbi Family Sleep Center (San Diego) igazgatója, az írás szerzője.

(Forrás: Független.hu)