Kisgyerekes szülők számára sokszor óriási dilemmát jelent, hogy engedjenek-e az unszolásnak, és kapjon-e a gyermek húsvétra élő nyuszit. Sokan nem is gondolnak bele, hogy a nyuszi nemcsak az ünnepnapokra vagy a tavaszi szünetre szóló „cukiság”, hanem élő állat, amely akkor is felelősségteljes gondozást igényel, ha már ráunt a gyermekünk.

A gyerekek általában a meggyőzés teljes eszköztárát bevetik, ha arról van szó, hogy az élő nyúl mellett kell érvelniük. Majdnem mindenkinek van olyan óvodás társa vagy osztálytársa, aki kapott már élő nyulat húsvétra, és a felsorolt példák hatására nem egy szülő megtörik, vállalja az állatot. Nem árt azonban végiggondolni, hogy a nyúltartásnak milyen árnyoldalai vannak – mert sajnos az ünnepek elmúltával általában ezek kerekednek felül.

Nyuszi a lakásban

A városi családok hajszolt életébe sokszor nehezen illeszthető be a nyúltartással járó feladatok ellátása. Gondoljunk csak bele: egy nyúl akár 10 évet is elélhet! Biztos, hogy ennyi időn keresztül képesek leszünk rendszeresen etetni, a ketrecét tisztítani, almozni, megoldani a gondozását, amíg elutazunk?

Problémát jelenthet az is, hogy a nyulak alapvetően nyugodt környezetet igényelnek. Sőt, azt sem szeretik, ha emelgetik őket – ők a földön érzik magukat biztonságban. A gyerekek szaladgálását, a folyamatos zajt, mozgást és a velük való játszást sajnos a nyuszik nem díjazzák, egy-egy hirtelen és nagyon heves inger akár el is pusztíthatja őket. A nyulak érzékeny idegrendszere már attól is sérülhet, hogy a piacon, ahol megvásároljuk őket, óriási a nyüzsgés és a lárma.

A kisállat-kereskedésekben általában olyan pár hetes apróságokat árusítanak, amelyeket épp hogy csak elválasztottak az anyjuktól. Ez, valamint az a tény, hogy az alapvetően rejtőzködő életmódot élő nyúl kénytelen állandóan kivilágított, 30 másik nyuszival közös terráriumban várni az új gazdit, eléggé megviseli a kis állatok ideg- és immunrendszerét.

Nem szobába való

Nehezíti a helyzetet, ha a lakásban élők napközben rendszeresen távol vannak, így a nyuszi kénytelen egyedül, ketrecbe zárva tölteni a napjait. Ha megszánjuk és szabadon engedjük, hogy ne a csöppnyi ketrec fogságában sínylődjön, újabb veszélyeknek tesszük ki: a nyúl fogai állandóan nőnek, ezért sokat rágcsál, tehát a papucsainktól kezdve a vegyszeres flakonokon át a villanyzsinórokig bármit elkezdhet rágcsálni. A lakás „rágcsálásbiztossá” tétele pedig szinte megoldhatatlan feladat.

„Gyerekként mi is kaptunk egyszer élő nyulat. Kertes családi házban laktunk, így a mi nyuszink eggyel jobb lehetőségekkel indult, mint ha a negyedik emeletre, egy lakásba került volna. Nagyapám segítségével ketrecet is fabrikáltunk neki, alumíniumhuzalból készült rács volt az ajtaján. Hogy, hogy nem, a leleményes állat felszakította – vagy kirágta? – a rácsot és meglógott. Egy-két szabadulási kísérlet után még megtaláltuk a kertben, aztán egy szép napon végleg nyoma veszett” …

A folytatáshoz kattintson ide.

(Forrás: Parentia.hu)