A szexfüggőség fogalma az elmúlt néhány évben terjedt el, miután a hírességek gyakran ezzel indokolják hűtlenségüket a médiában. A kutatók szerint valóban beszélhetünk „hiperszexuális zavarról”, ami azonban mást takar. A kérdésben komoly vita folyik, mióta felvetődött, hogy a szélsőséges magatartásformának helye lehet a mentális betegségek hivatalos kézikönyvében, ami a pszichológusok és pszichiáterek „bibliájának” számít.

A szakértők egy csoportja most megállapította azokat a kritériumokat, amelyek alapján kollégáik fölismerhetik és kezelhetik a hiperszexuális zavart. A követelményeket 207 egyesült államokbeli betegen tesztelték, akik klinikai kezelés alatt álltak. Valamennyien szélsőséges szexuális viselkedés, drog- vagy gyógyszerfüggőség vagy más pszichiátriai betegség, például depresszió miatt fordultak orvoshoz. Az interjúból és pszichológiai tesztekből álló ellenőrzés során a hiperszexuális zavarral küszködők 93 százalékát sikerült diagnosztizálni, így a próba sikeresnek tekinthető.

Szélsőséges szexuális magatartásnak minősül, ha valakinek a testiséggel kapcsolatos viselkedése negatívan hat mindennapi életére, és egyedül képtelen változtatni ezen. „Általában a következmények miatt döntenek úgy, hogy segítséget kérnek” – magyarázta Rory Reid, a Kalifornia Egyetem professzora, az eredményekről beszámoló tanulmány társszerzője. „Én nem hívnám szexfüggőségnek, mert egyelőre nincs elég információnk róla ahhoz, hogy kényszeres viselkedésnek minősítsük” – tette hozzá.

A hiperszexuális zavar definíciójának alapja, hogy a kiváltott magatartás kárt okoz. „Ha valakit egy bizonyos szexuális viselkedés tesz boldoggá, de ez nem jelent veszélyt saját magára és másokra nézve, akkor nincs probléma” – fogalmazott Dr. Reid. Egy hozzá forduló pilóta például abban lelte örömét, hogy a magasban maszturbált egészen a végkimerülésig – ez tipikus példát jelent a veszélyes cselekvésre.

A Journal of Sexual Medicine című szakfolyóiratban megjelent eredmények szerint a következő kritériumok teljesülése esetén beszélhetünk hiperszexuális zavarról: legalább fél éve tart; a visszatérő szexuális fantáziák idegességet, depressziót és hangulatingadozást eredményeznek; a beteg kísérleteket tesz mindennek visszaszorítására; a páciens önmagára és másokra veszélyes magatartást tanúsít, ami állandó belső és külső konfliktushoz vezet. A kábítószer- vagy gyógyszerfüggőség és bizonyos kórképek kizárják a hiperszexuális zavar megállapítását, de serdülőkre (18 éven aluliakra) sem szokás vonatkoztatni. Reid professzor elmondta: a jelenség gyökerei többnyire a pubertás során vagy a fiatal felnőttkorban átélt eseményekben keresendőek. A túlzottan gyakori maszturbáció, pornográfia-használat, fizetett szexuális szolgáltatások rendszeres igénybevétele és évi 15-nél több partner tipikus tünet.

A kezelés beszélgetésen alapuló kognitív viselkedésterápiával történik, amely fejleszti a betegek alkalmazkodási és stresszkezelési mechanizmusát, illetve növeli a sóvárgással szembeni önuralmat.