Úgy tűnik, hogy a férfiak főként az olyan nőket tartják vonzónak, akik arcvonásaikban hasonlítanak hozzájuk – derült ki az Institut des Sciences de l´Evolution de Montpellier (Isem, CNRS) francia kutatócsoport tanulmányából. Számos olyan kutatást készítettek már a tudósok, amelyek azt vizsgálták, vajon mi alapján vonzódnak a férfiak a nőkhöz. A legtöbb tanulmány középpontjában azonban a hormonális és a termékenységi szempont állt, szemben a mostani vizsgálattal, amely az arcvonások hasonlóságának szerepét kutatta.

A vizsgálatok során két különálló, de egymást kölcsönösen nem kizáró hipotézist teszteltek: a homogámiát és a „bizonytalan apaság” elméletét. A homogámia elmélete azon a megfigyelésen alapszik, hogy sok állatfaj egyede választ saját magához hasonló párt, vagyis hasonló genetikai állományú egyedet. A bizonytalan apaság elmélete szerint az egyedek maguktól eltérő külsejű párt választanak. Az evolúciós elméletek szerint ugyanis az állatvilágban a hímek, de az embereknél a férfiak esetében is igaz lehet, hogy nem „fecsérelnek” energiát más hímek utódainak a felnevelésére, vagyis olyan párt választanak, akiktől különböznek: például, ha az apa barna szemű, barna hajú, akkor kék szemű, szőke anyát választ az utódoknak. Így biztos, hogy a saját vonásaikat felismerhetik a leszármazottaikban is.

A kutatásba 100 férfit vontak be, akiket arra kértek, hogy válasszák ki a képeken látható női arcok közül azokat, akiket vonzónak találnak. Ezután egy újabb csoportot kértek fel ugyanerre a tesztre, de nekik olyan képeket mutattak, amelyeket számítógépes programmal manipuláltak. Az eredményekből kiderült, hogy a férfiak 37 százalékban a hozzájuk hasonló arcvonású nőket választották, a második kísérletben pedig azokat a képeket tartották a legvonzóbbaknak, amelyeket úgy módosították, hogy a legjobban hasonlítson saját arcvonásaikhoz.

A kutatók ezután olyan házasok arcképeit is megvizsgálták a fenti szempontok alapján, akiknek már legalább egy gyermekük született. Az eredmények ebben a vizsgálatban is hasonlóak voltak, a véletlenszerűen kiválasztott párok esetében is megfigyelhető volt a hasonlóság.

A tanulmány a PLoS One oldalain jelent meg.